Szerző: Lane
2016.04.14.
A tartós párkapcsolatban előfordul olyan időszak, amikor a partnerek nem kommunikálnak egymással – a kötelező praktikus témakörökön kívül. Jóformán egy logisztikai meeting erejéig találkoznak csak. (Vidd a gyereket iskolába, majd megyek én érte, utald át az ebédpénzt, hívd fel anyádat, ma te vagy a soros kivinni a szemetet…stb.)
A spontaneitás elveszik az életükből, leginkább rutinszerűen működnek.
A spontaneitás elveszik az életükből, leginkább rutinszerűen működnek.
Mi lehet a kommunikációs elakadás mögött?
Nincs mit mondani? Nem hiszem.
Nem akarnak egymás előtt megnyílni?
Sokkal valószínűbb.
Sokkal valószínűbb.
Amikor meghitt párkapcsolatban élünk, akkor szívesen osztjuk meg a gondolatainkat, érzéseinket a társunkkal, hiszen nem félünk a leértékeléstől, az elutasítástól. Olyan embernek látjuk a társunkat, amilyen ember mellett merjük adni önmagunkat. Mindenféle palást nélkül. De mi van akkor, ha nincs jelen a meghittség? Ha sérelmek vannak a felekben?
Akkor bizony az ego előrelép, és nem engedi, hogy a partner betekintést nyerjen a legőszintébb, legbensőbb titkainkba. Azt akarjuk, hogy igazolva legyen az igazunk, és nem arra figyelünk, hogy mitől leszünk boldogok.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.