Szerző: Toadwart66
2016.05.02.
„De Hadházy úgy érzi, ő ezt is megteheti. De lilálhat lincselésről, meg „nem békés átmenetről”. Tényleg, Hadházy? Nem lesz békés átmenet? Hanem milyen lesz? Meséld már el, csupa fül vagyok! Mesélj, először arról, egyáltalán miből gondolod, hogy lesz bármilyen átmenet? A kimutathatatlan pártod ügyeletes seggfejeként zavargásokat álmodsz a mocskos árulók nehéz álmával? És a lincselést hogyan képzeled? Ott leszel az első sorban? Aprókat sikkantgatva elalélsz, ha arra gondolsz, hogy a lumpenprolik élén lámpavasra húzol valakit? Ez a vágyad, Hadházy? Mindig megették az uzsonnádat a suliban, a kötélre soha nem tudtál felmászni, annyiba se vettek soha, mint egy rakás szart, és most lincselni szeretnél?” (Bayer Zsolt: Lincselés)
Ezt a higgadt és visszafogott érvelést talán még a Hírcsárda sem tudta volna ilyen szelíden megfogalmazni. Veretes gondolatok egy bátor, rendíthetetlen férfiútól. Bayer Zsolt, a magyar publicisztika Alekszej Grigorjevics Sztahanovja végre visszanyerte a rendkívül rossz modorát és lelkesen munkához is látott.
Matolcsy Györgyöt olyan kétségbeesetten védelmezi mindenki, ami arra utal, rengeteg, nemes jellemű kedvezményezettje lehetett az MNB alapítványain keresztül történő nagylelkű alamizsna-osztogatásnak. Még maga a miniszterelnök is részt vett a kétségbeesett mentőakcióban.
Matolcsy György vitatott pénzügyi zsenialitásának ehhez sok köze nincs. Az, hogy milyen dicső tettek fűződnek a jegybankelnök nevéhez, a közgazdaságtan jeles tudora, Bayer Zsolt az idézett tetemre hívásában – monumentális és rendkívül változatos átkozódások közepette – ki is fejtette. Heves felindultságában remélhetőleg nem hagyott ki ezekből semmi fontosat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.