Szerző: Dr. Reena Sommer
2016.08.23.
Bárki, aki a saját bőrén megtapasztalta vagy szemtanúja volt annak, ahogyan egy gyermek nyíltan visszautasítja azt a szülőjét, akivel korábban kölcsönösen szerették egymást, aki gondoskodott róla, meg fogja érteni mennyire romboló hatása van a szülői elidegenítési szindrómának (PAS). Talán még a gyermekünk visszautasításnál is fájdalmasabb azt látni, ahogyan az elidegenítéssel párhuzamosan elhatalmasodik a gyermekben a zavarodottság, mivel azt a szülőjét „kell“ visszautasítania, akit korábban szerethetett és akihez születése óta kötődött.
A szülői elidegenítés romboló hatásai sokrétűek és az érintett gyermek számára túlmutatnak az ő addigi rövidke és tapasztalatlan életén. A PAS-os magatartás egyik következménye, hogy az elidegenítő szülő – tudtán kívül – elárulja és áldozattá teszi a gyermekét, aki feltétel nélkül szereti és követi őt. Mikorra a szülői elidegenítés kiteljesedik, az érintett gyermekek rádöbbennek arra, hogy a saját akaratuk nem számít senkinek. Ez az érzés kimondatlanul és ösztönösen épül beléjük, azáltal, hogy az a személy, aki gondoskodik róluk (elidegenítő szülő) ugyanaz a személy, aki megfosztotta őket attól a szeretettől és örökségtől, amit a másik szülőtől kaphattak volna. Ennek az érzésnek a másik vetülete, amikor az elidegenített gyermek rájön, hogy az a szeretet és engedelmesség, amit a nevelő szülő iránt tanúsított, az a másik szülő visszautasításának és becsmérlésének a függvénye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.