2016. augusztus 16., kedd

"MOST, HOGY VAN SAJÁT GYEREKETEK, A MÁSIKAT IS MEGTARTJÁTOK?"

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Czecz Fruzsina
2016.08.16.


A gyerekkelvagyok.net postaládájában landolt ez az olvasói levél. Egy erős házaspárról, szeretetről, küzdelemről és összetartásról. Meg egy dühítő kérdésről, ami előtt én is, és a levél írója is értetlenül áll. Kíváncsi vagyok, Ti mit szóltok a történethez. És most Petráé a szó: 
 
Nyolc év. Ennyi ideig próbálkoztunk, hogy kisbabánk szülessen. Végül született is, csak nem az én hasamból bújt ki, hanem örökbefogadtuk. Nem tudom, ki az édesanyja, édesapja. Nem tudom, miért mondtak le róla. De azt tudom, hogy Pannit nekünk szánta az Ég.

Hiába készültünk a szülői szerepre éveken át, mikor megtudtuk, hogy valósággá válhat az álom, azt sem tudtuk, hova kapjunk. Pár nap alatt átrendeztük a lakást, beszereztünk minden szükséges holmit, közben pedig rohantunk be a kórházba a babához, amikor csak tehettük. Rögtön igent mondtuk, persze, hogy vállaljuk őt!
Az első sikerélményem az volt, mikor Panni szinte rögtön megnyugodott az ölemben, egy kiadós sírás közepette. Onnantól tudtam, hogy minden rendben lesz.

Hazaérkezéskor a család feldíszített ajtóval és meglepetésbulival várt. Ez nagyon sokat
jelentett nekem és a férjemnek is, mert azt üzenték: elfogadták a döntésünket, és már az első perctől befogadták Pannit.

A kezdeti sutaságok és a mérhetetlen fáradtság után egész jól belerázódtunk az anyaságba, apaságba. A munkahelyemen is ünnepeltek, nem volt kérdés, hogy ameddig csak lehet, maradjak otthon a picivel.


Panni egy szempillantás alatt egyéves lett, minden nap megköszöntem, hogy van nekünk. A
legnyűgösebb időszak sem tudott kiborítani. "Te akartad, hajrá, csináld!" - mondogattam magamnak. Remélem, ezt a nyugalmat rá is át tudtam ragasztani, és bízom benne, hogy úgy gondolja, jó helyre került.

Aztán egy hétvégi családi összejövetelen rosszul lettem. Á, biztos a meleg meg a fáradtság! - gondoltam magamban. Aztán csak nem múlt el a fejfájás és hányinger, orvoshoz mentem. Az volt a legnagyobb gondom, hogy Pannit nem tudtam úgy ellátni, ahogy szerettem volna. Csak feküdni volt erőm, de egy egyéves gyerek mellett hogy lehetne feküdni?!

A háziorvos rögtön rákérdezett:
- Nem lehet maga terhes?
- Szinte kizárt - válaszoltam.
- Azért csak vegyen egy tesztet, és menjen el ultrahangra! 


Hazafelé az esélytelenek nyugalmával meg is vettem a tesztet, másnap reggel - szintén az esélytelenek nyugalmával - megcsináltam.
Jesszus! Két csík???
Soha életemben nem láttam még két csíkot.
Nem a legolcsóbb vackot kellett volna megvenni, biztos téves. Vettem még egyet, két csík. 
Na, ez már nem tréfa.

S.O.S. hívtam a férjemet, hallottam, hogy alig kap levegőt a vonal másik végén.
Irány a nőgyógyászat, Pannira addig anyukám vigyázott. Neki el sem mertem mondani, mi dolgom lett hirtelen a városban...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.