PORRAJMOS

HUPPA BLOG
Szerző: Láng Judit
2016.08.02.

1944. augusztus 2-án – egyetlen éjszaka alatt – megöltek négyezer romát és ezzel felszámolták az auschwitzi cigány tábort. Az európai romák ezen a napon emlékeznek a holokausztban meggyilkolt cigány áldozatokra, vagy ahogy ők nevezik: a Pharrajimosra. A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik. A fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette.

A holokauszt minden tizedik és az auschwitz-birkenau-i megsemmisítő tábor minden harmadik áldozata magyar roma vagy magyar zsidó volt. A vészkorszak óta eltelt időszak óta is romák tucatjai fekszenek tömegsírokban, és szakemberek szerint gyenge a közösségi emlékezés. Ugyanakkor különböző forrásokból – levéltári anyagokból, túlélők visszaemlékezéseiből – összeállt egy lista azokról a helyekről, ahol a cigányságuk miatt meghurcoltak romákat. Ez csaknem 600 települést érintett a kutatások szerint.

Az auschwitz-birkenau-i tábor történetének hivatalos honlapja szerint a láger áldozatai közt a cigányság volt a harmadik legnépesebb csoport. 1940 és 1942 között még csak pár százan voltak ott, ám 1943 után már ugrásszerűen megnőtt a számuk, ekkortól egész családokat deportáltak ide. Az internetes oldal összesen 23 ezer auschwitzi cigány áldozatról számol be: zömüket Németországból, Ausztriából és a Cseh-Morva protektorátusból hurcolták a haláltáborba, de lengyel területekről, Szlovákiából, Magyarországról és Jugoszláviából is nagyobb létszámú transzportok érkeztek ide.

A magyarországi roma áldozatok számáról máig viták folynak a kutatók között, akik öt- és ötvenezer közé teszik a becsléseiket. Több történész nagyobb számot tart valószínűnek, mert a zsidósággal ellentétben, a cigányok többségét – miután nem volt semmilyen elvehető értéke – dokumentumok nélkül hurcolták el, vagy lőtték bele a falvak szélén sietve megásott tömegsírokba. Ráadásul az elmúlt évtizedekben nagy számban semmisültek meg erről szóló iratok. Így ma is romák tucatjai fekszenek tömegsírokban Magyarországon anélkül, hogy végtisztességet vagy akár egy emléktáblát kaptak volna.

1944 november első napjaiban Vas, Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr-Sopron, Pest megye, valamint a Felvidék akkor magyar fennhatóság alatt álló településein kezdték összegyűjteni a cigányokat. Először a leghírhedtebb roma-gyűjtőhelyre, a komáromi Csillag-erődbe vitték őket, innen internálták a munkaképes korú férfiakat és a gyermektelen nőket a németországi lágerekbe, az erőd viszontagságait túlélő többiek pedig innen szabadultak.

Komárom és Doboz

Az otthonukból elhurcoltaknak a Komáromig vezető út is szörnyű volt. Az esztergomi Sárközi Júlia tizenhét éves volt, amikor a családjával a Csillagba deportálták. „Korán jöttek, hajnalban. Elvittek bennünket a zsidó templomba. Aki nem jött ki, hanem elbújt a lakásban, ott helyben agyon is lőtték” – emlékezett az asszony. Aztán többnapos gyalogmenetben hajtották az esztergomi romákat Komáromig. „Fölváltva jöttek velünk nyilasok, meg csendőrök. Hadd igyunk egy kis vizet, szomjan halnak a gyerekek, könyörögtek az asszonyok az úton. No, menjél és igyál, és akkor hátulról lelőtték. Volt olyan nő, amelyik terhes volt. No, menjél oda ki, és szüld meg a gyereket! Világra hozta a gyereket, akkor hátulról lelőtték a babával együtt. Otthagyták őket az úton. Aki lemaradt, szétverték az agyát puskatussal” – idézte fel Júlia az út borzalmait. Sárközi Júlia családjából senki nem halt meg Komáromban, de földönfutók lettek, mire hazaértek, mert a helyiek kibontották a házukból a téglákat, az ablakokat. Az ugyancsak esztergomi Horváth Katalin pár hónapos kisbabával gyalogolt az erőltetett menetben. „Az egyik hídon lelőtték a nagyanyámat. Kövér volt, nem tudott gyalogolni. Megfogták, kihúzták a sorból, lelőtték, és a hídról a Dunába dobták” – az emlék máig is gyötri...

ITT OLVASHATÓ