PÁLFAI ZOLTÁN: A PÜSPÖKI KAR HALLGAT, A KORMÁNY EGYOLDALÚAN KOMMUNIKÁL A NÉPVÁNDORLÁSRÓL

SZEMLÉLEK BLOG
Szerző: Pálfai Zoltán
2016.09.05.

Makó plébánosa, korábbi szegedi katolikus egyetemi lelkész nehéz szívvel figyeli a magyar közélet népszavazásba torkolló kommunikációját a címben említett témában. Zoltán atya ezért levelet küldött a SZEMlélek blognak, amelyet az alábbiakban közlünk.

Kedves Testvérek!

Mához négy hétre népszavazás.

A kérdés és annak háttere szinte mindenkit megmozgat. Engem szomorúsággal és bosszúsággal tölt el, hogy a kormánykampány és a "királyi média" hírei mennyire egyoldalúan kommunikálják a népvándorlás rendkívül összetett problematikáját. Magyar egyházunk felelős vezetői pedig - tisztelet a kivételnek - írásban, hivatalos nyilatkozatban mind a mai napig nem reagáltak a krízisre. Püspöki Karunk - egyelőre - hallgat.

Éppen ezért összeszedtem néhány, általam fontosnak vélt egyházi megnyilatkozást, melyek evangéliumi alapokon állva és az egyház társadalmi tanításának fényében, nem pedig a félelem és az egyoldalú tájékoztatás jegyében közelítik meg a kérdést. Tapasztalatom szerint híveink jó része szeretne tisztábban látni. Ezért készítettem el ezt az összeállítást, mely természetesen nem teljes körű. Szívesen fogadom a kiegészítéseket.

A magyarországi szerzetesrendek tavalyi nyilatkozatának e részlete számomra mindennél jobban kifejezi azt az irányt, ami felé hazánkban és egyházunkban törekedhetnénk:


"Hazánkban, ahol oly nagyon hiányzik a társadalmi bizalom, az egymás iránti bizalom, nem szeretnénk belenyugodni abba, hogy közösen azt éljük át, elzárjuk szívünket mások szenvedése elől. Akármi is legyen a helyes politikai megoldás – s egyértelmű, hogy itt okosságra és távlatos bölcsességre van szükség –, egy biztos: csak annak az embernek és annak az országnak van jövője, aki és amely képes az együttérzésre, képes átlépni a bizalom küszöbét, aki meg tudja osztani a sajátját, s képes odalépni irgalmas szamaritánusként testvére testéhez és sebéhez, hogy ott titokzatos módon találkozzék Jézus testével és sebével.

S mi, szerzetesek, saját egyszerű, sokszor gyarló életünkkel és szolgálatunkkal, s ugyanakkor mindig, újra és újra Krisztushoz megtérő igyekezetünkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy idehaza, magyar egyházunkban és hazánkban ne a gyűlöletnek, félelemnek, hanem a szeretetnek, ne az elzárkózásnak, hanem az együttérzésnek, ne a másiktól való elfordulásnak, hanem a másik arca szemlélésének és az ő elfogadásának tudjunk elsőbbséget adni."

Makó, 2016. szeptember 4.

Pálfai Zoltán
plébános

ITT OLVASHATÓ