KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.03.
Bár az ellenzék nem győzött, hiszen nem győzhetett a vasárnapi népszavazáson, de azt újra bebizonyíthatta, Orbán Viktor és rendszere megállítható.
Egy hónappal ezelőtt lényegében alig lehetett bárkivel találkozni, aki mást mondott volna, illetve olyan közvélemény-kutatásokat olvasni, amelyek ne valószínűsítették volna, vagy vették volna biztosra, hogy érvényes lesz a Fidesz által kezdeményezett kvótanépszavazás. Aztán beindultak a pártok. a DK és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, majd a többi ellenzéki párt is, jöttek a civil szervezetek, és maguk az állampolgárok, a végére pedig majdnem sikerült 40% alá vinni a részvételt a népszavazáson.
Bár az Orbán-rendszerben mindig úgy látszik, mintha megállíthatatlan lenne a kormány, nem ez az első pont, hogy valamiben meg kell hátrálniuk. Hogy csak a legfontosabbakat említsük.: a 2014-es netadós tüntetések, a vasárnapi boltzár visszavonása, a választási regisztráció be nem vezetése, és Schmitt Pál lemondása is olyan pont volt elmúlt 6 évben, amikor az ellenzék rá tudta kényszeríteni az akaratát a kormánypártra.
De ezek az alkalmak nem élnek aktívan a választók és a cselekvő polgárok fejében. A Fidesz politikájának egyik lényege a cselekvőképtelenség látszatának megteremtése és a cselekvés értelmetlenségének fenntartása, a politikai tér olyan mértékű leuralása, hogy értelmetlennek tűnik bármilyen, az ő elképzelésüktől eltérő cselekvés. Ez tartja fenn a Fidesz politikáját, így tűnnek ők az egyetlen valóban politizáló erőnek.
És ez a taktika működik is, hiszen a népszavazás előtt most is rengeteg embertől hallhattuk: ennek nincs értelme, úgyis érvényes lesz a népszavazás, ekkora erővel szemben nem lehet ellenállni. És láss csodát, mégis sikerült - ha a saját hibájából is - de megverni az érvényesség tekintetében a kormányt.
Emellett a belénk nevelt tehetetlenség és a belénk plántált cselekvőképtelenség mellett a kormány tudatosan szét is próbálja verni a kezdeményezéseket. Ha akár egy részsikert is elér egy szervezet, a kormány rögtön kettőt lép előre, hogy szertefoszlassa a győzelem reményét. Ez pedig nem csupán a folyamatos vereség érzését eredményezi, hanem azt a hangulatot is megteremti, amelyben nem jól átgondolt stratégia mentén, apró változtatásokkal, intézmények kiépítésével próbáljuk megváltoztatni az országot, hanem valami nagy csoda, egyszeri változás, forradalom hamis ígéretével. Önbecsapással.
Ez az önbecsapás, az, hogy nem értékeljük az elért sikereket, és a nagy csodában való reménykedés eredményezi ugyanis azt, hogy irreális célok lesznek kitűzve,, amelyek teljesíthetetlenek a tudásban, tehetségben, pénzben, médiában és hatalomban is vereségre álló egyes ellenzéki szereplők számára.
Így pedig a rendszer fertőző logikája szerint néha már nem is a Fidesz hibás egy-egy cselekedetért, hanem azok a cselekvők, akik nem lépnek fel elég keményen, vagy éppen nem tudnak cselekedni pénz-, tudás-, hatalom- vagy erőforrás-hiány miatt.
Pedig reális célokkal, apró lépésekkel elérhető lenne a változás. Ha egy tüntetéstől nem azonnali változást, hanem a médiába való bekerülést, a szolidaritás érzését, a későbbi szervezkedés alapját, az emberek informálását várnánk el. Ha egy-egy akció illeszkedne egy tervbe, amely a későbbiekben reális eredménnyel ér el célt. Ha az ellenzéki politikusok és a civil szereplők leszoknának a nagyotmondásról és a hősi szerepről, a változás lehetséges lenne...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.