LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2016.10.10.
Ismeritek azt a típust, aki belép valahová és megtelik vele a helyiség. Aztán van a másik, aki hiába szeretné az üzeneteit eljuttatni másokhoz, valahogy mégsem sikerül, nem tud kapcsolódni, nem tudja jól kifejezni magát, nem figyelnek rá. Vajon min múlnak ezek a dolgok és mennyire fejleszthetőek?
Hányszor érezzük, hogy elbeszélünk egymás mellett? Hogy mondunk valamit és később kiderül, olyan, mintha el sem hangzott volna. Mindez általánosan igaz, legyen szó családi, munkahelyi, vagy bármilyen más közegről. Persze nem mindegy, hogy mennyire vagyunk benne érzelmileg is, mennyire fontos számunkra a mondandónk, vagy épp csak kényszeredetten mondunk valamit, hogy megtörjük a csendet.
Simon Tyler A karizmatikus vezetés könyve című művében ötven módszert ajánl a hatásgyakorlás fejlesztésére, elsősorban cégvezetők számára. Ennek olvasásakor jutott eszembe, hogy a mindennapi életben már az is jó lenne, ha az alapvető, legfontosabb törvényszerűségekkel tisztában lennénk valamelyest, és amikor nagyon fontosnak tartjuk, tudnánk őket úgy alkalmazni, hogy a saját kommunikációnk, önérvényesítésünk hatékonyabb legyen.
Maga az alap kiindulópont, az, hogy milyen csatornákon érintkezünk embertársainkkal, fontos, hogy tudatosodjon bennünk. Hiába tudjuk, hogy nem csak a szavaink számítanak, mégsem figyelünk oda másokra, sőt, magunkra sem. Nem figyelünk oda, milyen módon, minek köszönhetően mennek át, vagy éppenséggel nem mennek át az üzeneteink a külvilág felé. Legjobb példa erre az a gyerekneveléshez köthető és talán leggyakrabban hallható javaslat, amelyet már sokan leírtak, mondtak: nevezetesen, hogy egy szülő a példával, a jelenlétével nevel leginkább. Az, hogy mit mond, netán prédikál/papol, úgysem fog hatni, ha a gyerek azt látja, ő épp az ellenkezőjét valósítja meg a saját életében, munkájában.
Nézzük akkor a hatásgyakorlás csatornáit:
ITT OLVASHATÓK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.