Szerző: Török Monika
2016.11.29.
Özv. V.B-né egy napon arra ébredt a Dél-Pesti - rossz nyelvek szerint: Dél-Tepsi - kórházban, hogy meghalt.
Érezte, hogy nem érez már semmit. Ez nagy megkönnyebbülés volt neki, mert egyrészt rohadtul fájt már a rákja, amelyik elharapózott benne, másrészt elég ergyán lett belekötve az infúzió, az is sajgott.
No, de ennek vége. Kiropogtatta tagjait, és hónapok óta először nyugodtan szétnézett a kórteremben. Körülötte csöndben haldoklottak az emberek.
A reggeli vizit előtt, úgy fél hat felé jött a takarító személyzet, rugdosta a fém szemeteseket, csapkodta az ajtókat, de özv. V.B-nét végre először nem tudták a zajok felbosszantani.
Később jött Marika is, a középkorú, fáradt, táskás szemű, lestrapált és alulfizetett ápolónő, mindenkinek a szájába beledugta a hőmérőt, majd ugyanazzal a körrel ki is vette, leolvasás nélkül visszavágta az eszközöket a közösbe, az ajtóból még visszaordított, hogy mindjárt jön a kisvizit, mindenki tegye rendesen a köpenyét és a papucsát, mert a főorvos úr ma kiemelten rosszkedvű.
És jött a kisvizit, mindenkitől megkérdezték, na, mi a helyzet, majd a választ meg sem várva továbbment a slepp.
Meghozta a váltás a reggelit is, de özv. V.B-né pont úgy nem nyúlt hozzá a némiképp feketepenészes szelet parízerhez és a száraz kenyérhez, mint más napokon, a túlcukrozott teát sem itta meg, így amikor a nővérke szó nélkül elvitte, csak megkönnyebbülést érzett.
A nagyvizitnél sem volt semmi gond, bár az egyik orvostanhallgató megemlítette, hogy mintha nyolcaskának kissé püffednének a lábai. A főorvos úr leintette, hogy ebben a korban ez természetes...
Érezte, hogy nem érez már semmit. Ez nagy megkönnyebbülés volt neki, mert egyrészt rohadtul fájt már a rákja, amelyik elharapózott benne, másrészt elég ergyán lett belekötve az infúzió, az is sajgott.
No, de ennek vége. Kiropogtatta tagjait, és hónapok óta először nyugodtan szétnézett a kórteremben. Körülötte csöndben haldoklottak az emberek.
A reggeli vizit előtt, úgy fél hat felé jött a takarító személyzet, rugdosta a fém szemeteseket, csapkodta az ajtókat, de özv. V.B-nét végre először nem tudták a zajok felbosszantani.
Később jött Marika is, a középkorú, fáradt, táskás szemű, lestrapált és alulfizetett ápolónő, mindenkinek a szájába beledugta a hőmérőt, majd ugyanazzal a körrel ki is vette, leolvasás nélkül visszavágta az eszközöket a közösbe, az ajtóból még visszaordított, hogy mindjárt jön a kisvizit, mindenki tegye rendesen a köpenyét és a papucsát, mert a főorvos úr ma kiemelten rosszkedvű.
És jött a kisvizit, mindenkitől megkérdezték, na, mi a helyzet, majd a választ meg sem várva továbbment a slepp.
Meghozta a váltás a reggelit is, de özv. V.B-né pont úgy nem nyúlt hozzá a némiképp feketepenészes szelet parízerhez és a száraz kenyérhez, mint más napokon, a túlcukrozott teát sem itta meg, így amikor a nővérke szó nélkül elvitte, csak megkönnyebbülést érzett.
A nagyvizitnél sem volt semmi gond, bár az egyik orvostanhallgató megemlítette, hogy mintha nyolcaskának kissé püffednének a lábai. A főorvos úr leintette, hogy ebben a korban ez természetes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.