Szerző: Norbert
2016.11.17.
Befejező részéhez (ha úgy tetszik, harmadik felvonásához) ért Norbert története, amiből sok minden kiderül: például az, milyen idősápolóként dolgozni Angliában, milyen az angol egészségügy, és a több pénz, a jobb megélhetés ellenére miért vágyik (és költözik) jövőre haza. A történet első két részét itt és itt olvashatjátok, az utolsó felvonás pedig 2014 júliusában kezdődik és a mai napig tart.
„Akkori elhatározásom, miszerint idősgondozó leszek, nem hangzik túl jól, meg kicsit meredek is lehet ahhoz képest, hogy filmoperatőrként dolgoztam azelőtt, illetve filmkészítőként. Én ezt nem így gondoltam, illetve most se gondolom így.
Nagyon is reálisnak és logikusnak tűnt az elképzelés. Az idősekkel nagyon jól megértettem magam mindig is, az orvosi dolgok érdekelnek, illetve nem esik nehezemre pár – mások számára - „gusztustalan” dolgot megtenni, ami esetleg egy beteg embernek hatalmas segítség.
Még Magyarországon - miközben barátnőztem, fotózgattam, élveztem az otthoni életem - elmentem egy idősotthonba 6 hétre önkéntesnek. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy a mostani angol cég, aminek dolgozom, felvegyen.
Az önkéntesség alatt kiderült, hogy nagyon jó érzékem van ehhez a munkához, minden jól ment. A cégnek visszaírtam egy levelet, hogy megvan a gyakorlatom, mehetek-e dolgozni?
Volt két telefonos interjú, egyenként majd egy óra hosszúak, és elhívtak egy tréninghétre. Ugye az angoloknál a tréning a minden (most már lassan otthon is). Azt hozzá teszem, hogy itt kint nem az a feladatköre egy gondozónak, mint otthon.
Mi itt csak gyógyszerezünk, tornáztatunk, tisztán tartunk, vezetjük a háztartást bentlakásos idősgondozóként. Semmi injekció, komolyabb ápolói tapasztalatot igénylő feladatunk nincsen. Mi segítünk egy teljes, normális életet élni ezeknek az embereknek az otthonukban.
Szóval a tréninghét megvolt, hazarepültem, és vártam a válaszra, hogy kellek-e a cégnek vagy sem. Kellettem. Felvettek, augusztus elején már meg is kaptam az első, 3 hetes „placement-et”!
A munkáim milyenségébe, részleteibe nem szeretnék bele menni, nem hiszem, hogy ez lenne a lényeg. Inkább a háttérben lévő dolgokról, benyomásokról szeretnék beszélni..."
„Akkori elhatározásom, miszerint idősgondozó leszek, nem hangzik túl jól, meg kicsit meredek is lehet ahhoz képest, hogy filmoperatőrként dolgoztam azelőtt, illetve filmkészítőként. Én ezt nem így gondoltam, illetve most se gondolom így.
Nagyon is reálisnak és logikusnak tűnt az elképzelés. Az idősekkel nagyon jól megértettem magam mindig is, az orvosi dolgok érdekelnek, illetve nem esik nehezemre pár – mások számára - „gusztustalan” dolgot megtenni, ami esetleg egy beteg embernek hatalmas segítség.
Még Magyarországon - miközben barátnőztem, fotózgattam, élveztem az otthoni életem - elmentem egy idősotthonba 6 hétre önkéntesnek. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy a mostani angol cég, aminek dolgozom, felvegyen.
Az önkéntesség alatt kiderült, hogy nagyon jó érzékem van ehhez a munkához, minden jól ment. A cégnek visszaírtam egy levelet, hogy megvan a gyakorlatom, mehetek-e dolgozni?
Volt két telefonos interjú, egyenként majd egy óra hosszúak, és elhívtak egy tréninghétre. Ugye az angoloknál a tréning a minden (most már lassan otthon is). Azt hozzá teszem, hogy itt kint nem az a feladatköre egy gondozónak, mint otthon.
Mi itt csak gyógyszerezünk, tornáztatunk, tisztán tartunk, vezetjük a háztartást bentlakásos idősgondozóként. Semmi injekció, komolyabb ápolói tapasztalatot igénylő feladatunk nincsen. Mi segítünk egy teljes, normális életet élni ezeknek az embereknek az otthonukban.
Szóval a tréninghét megvolt, hazarepültem, és vártam a válaszra, hogy kellek-e a cégnek vagy sem. Kellettem. Felvettek, augusztus elején már meg is kaptam az első, 3 hetes „placement-et”!
A munkáim milyenségébe, részleteibe nem szeretnék bele menni, nem hiszem, hogy ez lenne a lényeg. Inkább a háttérben lévő dolgokról, benyomásokról szeretnék beszélni..."
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.