Szerző: Redakció
2016.11.26.
„Ez már a rokokósan elkorcsosult, fogyasztó lelkek világa. Eldobható pohár, cserélhető dolgok, már nem is tudok olyat venni, ami sokáig tart” – fest sötét képet korunkról a civilben pszichológus perkás-frontember, Varga Livius. Zenekara mondjuk nagyon is régóta tart: a Quimby hatalmas Aréna-bulival ünnepli negyedszázados évfordulóját szombaton. A koncert a sokatmondó Micsodaország címet kapta, a Mandiner pedig a banda próbatermében mikrofonvégre kapta Gerdesits „Faszi” Ferenc dobost, aki nyáron már úgy érezte: a magyarok a kutyája farkáig sem érnek fel. Zene, politika, gyökerek, isten- és pénzkeresés... Interjúnk.
Faszi: Mi.
Livius: Nem szűkíteném ezt a Quimbyre. A költészet és a zene tudat alatt is hat, mégpedig azonnal. Ha van, aki eltalálja új szavakkal, új harmóniákkal, ami benned már amúgy is rezeg, az betalál és igazán hat. Nem könnyen törölhető ki. A politikai szlogenek viszont elszállnak a széllel, főleg, ha az, aki mondja őket, fél év múlva már az ellenkezőjét fújja. Viszont tudatosan tud behergelni. Ez a borzasztó. Amikor összekeverik Kossuth-ot a vasúttal. Ilyen az is, amikor szélsőséges művészfélék és aktivisták állásfoglalásként értelmezik, hogy koncertezel Tusnádon...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.