Szerző: Rezeda
2016.12.29.
Schopenhauerben még volt annyi jó érzés, hogy belátta, nem illendő dolog a terített asztal mellől, borjúbélszínt zabálva az élet hiábavalóságáról papolni, ezek a hősi korok azonban már nagyon régen elmúltak. Máma az új egység annak örvendezik, hogy miniszterelnök úr milyen hatalmasan és bájosan tud pörküttet zabálni, miközben az utcán szeretett népe ezrével áll sorba meleg ételért.
Viszont ők nincsenek is, mint az tudvalévő. A jó Arthur tételmondata, amelyből mindent levezetett, a következő volt: „Die Welt ist meine Vorstellung.” Tehát azt mondta a borjúzabáló, hogy a világ az ő képzete volna, és Kiszelly politológus is erre a nívóra emelkedett, holott nem is tud róla. Nagyon messze van ő attól, hogy ilyesmit tudjon.
Egyáltalán, a politológus, mint különleges állatfajta van nagyon messze mindentől, lévén haszontalan organizmus mindahány, aki a koncért beszéli komoly arccal a hülyeséget, mint most Kiszelly troglodita, aki hatmilliót zsebelt be, hogy ilyenek jöjjenek ki belőle: “Megszokott dolog, hogy a liberálisok kiszolgáltatott emberek szívfacsaró képeivel akarják a felső egy százalék érdekét eladni. Sajnos még mindig van, akit sikerül ezzel beetetni.”
Kiszelly politológusnak is megvan a saját képzete a világról, amelynek centrumában Orbán Viktor világít szupernova fényességgel, olyannyira, hogy a peremen éhezőket is túlragyogja, nem is látszanak tőle, tehát nincsenek. A liberálisok ármánykodásai csupán a felső egy százalék érdekében. Ha valaki érti ezt a baromágot, akkor legyen szíves elmagyarázni nekem. Menthetetlenül hülye vagyok ugyanis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.