A HAJÓ SÜLLYED, AZ ÚRI KÖZÖNSÉG TÁNCOL

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2017.01.04.

Az isten adta nép sír, rí és csikorgatja a fogát, rágja a zablát és rángatja az istrángot, de mindent benyel, amit csak elé raknak.

Magyarországon senki nem sztrájkolt a Fidesz-érában, mert az új szabályok szerint nem szabad. Törvényesen nem lehet a munkabeszüntetés ősi fegyveréhez nyúlni, amit mára már ember sincs az országban, aki akárcsak célra tudna tartani, hiszen cél sincs. Egyedül a magyar, magát demokratikusnak mondó ellenzék tüntet azzal, hogy beszüntette a munkát, nem agitál, nem szervezkedik, nem keres maga mögé tömegtámogatást, nem járja az országot. Nincs füle, hogy meghallja az emberek panaszait, de ha mégis, akkor sem képes azokat fölerősíteni, közös cselekvéssé transzformálni, mert nincs elve, lelke, szíve. Pont úgy, mint a kormányzó pártnak, neki is csak politikai marketing tanácsadója van, aki megmondja, mikor kinek, mit és hogyan kell mondani a szavazat-optimalizáció, a mandátum elnyerése érdekében.

Magyarországot magára hagyta saját értelmiségének jelentős része. Igaz, nem állt át a hatalom oldalára, mert ott nincs szükség értelmes emberekre, ott csak parancsot teljesítő, beszélő robotokra, biodíszletet adó, megvezetett idiótákra, strómanokra, seggnyalókra és jó pénzért bármire képes nemzeti nagytőkésekre van szükség, akik az állami megrendelésekből, az állam által kijelölt térben, senkivel igazán nem versenyezve játsszák a kapitalistát, mintha egy hétig is képesek lennének – még ha csak a magyar piacon is – igazi konkurencia mellett életben maradni. A magyar értelmiség tágra nyitott szemmel nézi, hogy kilopják a szájából a műfogsorát, a zsebéből a pénzét, a segge alól a katedráját, színházából a színpadot, őt magát pedig hülyének nyilvánítják elmeháborodott vidéki svihákok, akik helyette alakítják másodosztályú ripacsként a nemzet lelkiismerete és a haza megmentője ócska szerepét, ami – évszázadokon át – európai mértékkel is kalibrálható magyarok privilégiuma volt. Igaz, szinte mind bele is halt, vagy az elmegyógyintézetben végezte.

Ebben az országban Jézus és Mózes is megbukott volna. Héraklésznek meg sem kottyant Augiász istállója, de csődöt mondott volna, ha Pannóniát akarta volna megtisztítani a korrupciótól, még akkor is, ha a Danubiust vezette volna át az országház épületén. Nincs az a pozitív bibliai vagy görög hős, aki itt – legalább a mondáink világában – legyőzné az elvakult királyt, mert a mi meséinkben a szegény ember legkisebb fia nem megöli a kényurat, hanem elveszi a lányát feleségül, hogy megkaphassa hozzá a fele királyságot. Aztán boldogan él együtt a rendszerrel, amíg meg nem hal. A régi Tiborc még legalább panaszkodott, a mai Tiborcz már – Ráhel oldalán – a király kegyéből építi a saját lábán forgó kastélyát, amiért megdolgoznia nem kell, mert elég azt kiérdemelni...

ITT OLVASHATÓ