Szerző: Sayfo Omar
2017.01.27.
Az elmúlt időszak talán legfontosabb írását közölte Hanula Zsolt az álhírek ijesztő világáról. Félő azonban, hogy – ahogy hazánkban lenni szokott – ez az ügy is politikai, pártpolitikai, világnézeti kérdéssé silányul. Pedig ahogy az árvízvédelemnek, a honvédelemnek vagy a migráció kérdésének, úgy az álhírek elleni harcnak is nemzeti ügynek kellene lennie.
Fontos már elöljáróban leszögezni: aki azt állítja, hogy létezik objektív és független hírforrás, az vagy naív, vagy hazudik. A „valóság” eleve szubjektív dolog, aminek érzékelése, értelmezése személyiség-, nyelv-, szocializáció-, kultúra- és kontextusfüggő. Miután pedig a híreket emberek írják, azok szükségszerűen az ő világképüket, személyes valóságukat tükrözik. Ezt fejeli meg az intézményesített hírgyártás, mely szinte mindig és mindenhol a politikai és gazdasági érdekek zászlóshajójaként működik. Mi sem természetesebb annál, hogy a különböző hírforrások sokszor merőben ellentétes valóságként tálalják a tényeket.
Különösen szembetűnő ez napjaink átalakuló világrendjében, és az azt kísérő érdek és hírháborúban. A legyszerűsítve csak „mainstreamnek” nevezett médiaelit korábban is nehezen viselte monopóliumának kikezdését. A Brexit és a Trump-győzelem óta pedig immár egyre elkeseredettebben hadakozik a sajátjával ellentétes véleményekkel szemben.
Közben azonban súlyos hibát követ el: a hitelesség kérdését nem szakmai alapon ítéli meg, hanem ideológiai, politikai és pártpolitikai síkra tereli, hasonló ellenreakciókat váltva ki ezzel politikai ellenfeleiből, ellehetetlenítve az értelmes párbeszédet. A harc így nem a hírgyárosok és álhírgyárosok, hanem a mindenkori „ mainstream” és az „alternatív” közt zajlik. Nincs ez másként hazánkban sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.