2017. január 23., hétfő

KÖSZÖNET NEKIK! VAGY MÉGSEM? CSALÁDI ÖRÖKSÉG VAGY CSALÁDI ÁTOK?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2017.01.22.


Te mit köszönnél meg a szüleidnek, nagyszüleidnek, a testvérednek, a nagybátyádnak, nagynénédnek, barátodnak, tanárodnak… és mit üzenhet ez neked, mint gyakorló szülőnek, nagyszülőnek, testvérnek, nagynéninek, pedagógusnak?
Köszönöm anyunak az ágyba hozott reggeli tejeskávét (amit ugyan kakaó formájában, de mai napig hétvégi szokásként megtartottam a saját családomban). A finom vasárnapi ebédeket, a sütiket. Azt, hogy mindig bízott és megbízott bennem.

Köszönöm apunak azt, hogy ugyan lánynak születtem (van egy olyan gyanúm, hogy ezzel okoztam neki egy kis csalódást…), ő mégis megengedte, hogy járjak vele a focimeccsekre. Nem véletlen, hogy szeretem a focit és mindkét fiam gyakorolja is, sőt, néha már úgy érzem, kicsit túlteng nálunk a foci téma (persze ne gondoljatok a magyar bajnokságra és stadionépítésben sincs érdekeltségünk!). Köszönöm neki, hogy mindig büszke volt rám. Ahogy tudta mondani, hogy „A LÁNYOM”, abban minden benne volt… Vagy azt, hogy kiskoromban sokszor úgy hívott: Samukám (igen, ez is fiú név, de érdekes módon nem annak éltem meg, inkább valami szóbeli simogatásnak…). Lett is aztán egy Samu nevű kutyánk.

Köszönöm a nagyinak, hogy soha semmiért nem szidott le (vagy ha valamiért igen, azt is úgy tudta tenni, hogy áradt belőle a szeretete), mindig megértett, olyan volt ő számomra, mint egy meleg kuckó, egy menedék, ahova mindig elbújhatok, ahol mindig oltalmat kapok.

Köszönöm a tesómnak, hogy hazaráncigált abból a házibuliból, ahova el se kellett volna mennem.

Köszönöm a nagynénémnek, hogy elvitt az operába, magamtól soha nem mentem volna, kicsit akkor cikinek is éreztem, de aztán ráéreztem az ízére és egyre jobban szeretem.

Köszönöm a nagybátyámnak, hogy megtanított bicajozni és azt is, hogy rajta keresztül láttam, más apák sem tökéletesek… és mégis szeretnivalók.
..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.