Szerző: Tamás
2017.02.28.
48 éves múltam, nem volt éppen eseménytelen életem, voltak „határátkelések”, amelyek általában egyszerre kötődtek személyes életúthoz és a társadalom változásaihoz.
Az elmúlt 12 év során közel egymillió honfitársunk tartózkodott huzamosabb ideig külhonban, legalább fele részben a visszatérés szándéka nélkül hagyta el az országot, ami magas szám, ha kötődés, ha életpálya szempontjából nézzük a dolgokat...
Magam első határátkelése 23 évesen történt, - kezdő tanár voltam, azzal az elhivatottsággal, forradalmi tervekkel és meg is kaptam a magam kivívta első pofonokat -, így váratlan lehetőségtől és ötlettől vezérelve elfogadtam egy au-pair állást Münchenben.
Semennyit nem kellett gondolkodnom az ajánlaton, 600 márkát kaptam havonta és önálló lakást, - itthoni 15 ezer forintos havi keresetem kezdőként sem számított rosszul kialkudott jövedelemnek -, a 600 márka pedig kifejezetten jól hangzott, - bár életre éhező fiatalok kezében azért gyorsan el tudott ennyi pénz is fogyni.
Német nyelvet tanultam a gimnáziumban, nagyjából a korhoz illő slendriánsággal, azért a koszon kívül valamennyi nyelvismeret is ragadt rám a középiskolai évek alatt, amit sikerült kevés erózióval megtartani a gimnáziumot követő években is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.