VILÁGOK TALÁLKOZÁSA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Tamás
2017.02.27.

Mikortól éreztem otthon magam, otthon érzem magam, vagy mi van? Összetett, szinte megválaszolhatatlan kérdések ezek szerintem, mert ha az én szemszögemből már be is következett, vajon a fogadó ország szemszögéből is? Befogadott vagyok? Ki mondja meg (állampolgárság?), mikor? Érdekes ez, fontos? Hiszen ha jól élek, kit érdekel, mit gondol rólam az adott ország, és még folytathatnám. Fogom is... 

Hangosan (láthatóan) gondolkodom...

Kicsit vissza kell mennem az időben, pár évvel a kiköltözésünk elé.

Megyeszékhelyen éltem ezidáig életem nagy részét, az az otthonom? A szülői ház az otthon? Közösen felépített új élet, otthon az otthon? De mi a jelentősége, hogy hol van?

Kívülállóként

Az utolsó pár magyarországi évben falura költöztünk, mi, a városiak. Ha tágabb értelemben nézem, ez szinte ugyanaz, mint külföldre költözni. Belecsöppenni egy zártabb közösségbe, ahol mindenki ismer mindenkit. Kívülállóként.

Olyan ez, mint a Veri az ördög a feleségét című filmben. Világok, ha találkoznak. Ott vajon lettünk „állampolgárok”? Szerintem nem, mert nem vettünk részt a falu életében (időnk sem volt rá). Hiányzott az állampolgárság, az elfogadottság nekünk? Nem... mennyivel egyszerűbb egy városban.

Ott mindenki senki, de a falun tudod, ki a tanár, az orvos, az egyszerű melós, a kocsmáros, és tudják rólad is, hogy te ki vagy. Fontos ez? Nem. Nekem nem, ha így nézem, egy város az én „terepem”, vagy a remetei magány...

ITT OLVASHATÓ