Szerző: Grecsó Krisztián
2017.03.31.
Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szakszervezetének volt vezetője Kálmán Olga új műsorában mondta el a maga igazságát. Az Egyenesen másik csatornán fut, egy jobb híján független és dacból demokratikus helyen, ahol a „G-nap” óta egyszerre minden átértelmezhető és nézhető a másik oldalról, ami azért, hiába múlik az idő, még mindig inkább a rendszer abszurditását mutatja meg (ad notam: „Mi, demokraták”, Borókai Gábor, Heti Válasz), mint szól bármiféle ellenzékiségről, de ami tény, az tény: a pikszisből való kikerülés óta minden valamihez képest van.
A bennünk élő Gaskó Istvánnal kéne valamit kezdeni. De sajnos a magyar génekben ott van a szakszervezetibizalmi-kód. A házmester-kromoszóma. Az élet lényege ez minálunk. A fotoszintézis folyamatában a napfény: ez a lopás. Lopni elemi tradíció, ezerféle szintje, módja van, a lopás a nevelődés reciproka. A személyiség fejlődése nagyjából azt jelenti, hogy az ego idővel, elvileg, kordában tartható, visszaszorul, de a magyar egóban – amint a nevelődés megérinti, és ez a trauma krízist okoz szegénynek – mindjárt felszabadul az évezredes kompenzációs rutin. „De legalább elvehetem a másét!” A lopás mindig önigazolás, ezért nem jár érte büntetés, közpénzt költeni, ingyen utazni, pályázati pénzből csinosodni nálunk boldogsághormont szabadít fel, mint az erőspaprika vagy a csokoládé. Az ingyen ebéd eufória, a gépi tarjáért tülekedő svédasztalnál fotózni kéne a népet, és aztán boldog szégyenkezéssel nézegetni a kópiákat, hogy lám, milyen évszázados beidegződéseket szabadít fel az olcsó mustár savanyú szaga.
Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szakszervezetének volt vezetője Kálmán Olga új műsorában mondta el a maga igazságát. Az Egyenesen másik csatornán fut, egy jobb híján független és dacból demokratikus helyen, ahol a „G-nap” óta egyszerre minden átértelmezhető és nézhető a másik oldalról, ami azért, hiába múlik az idő, még mindig inkább a rendszer abszurditását mutatja meg (ad notam: „Mi, demokraták”, Borókai Gábor, Heti Válasz), mint szól bármiféle ellenzékiségről, de ami tény, az tény: a pikszisből való kikerülés óta minden valamihez képest van.
Gaskó úr igazságai, nem tagadhatjuk, ebben az interjúban univerzális igazságok voltak. És még csak nem is a kíméletlenül sok önellentmondás okán, noha az is sokat segített együtt éreznünk a nép jó emberével. De a zagyva beszéd, a kicsit kásás hang, a meggyötört magyar nyelv még többet adott: ezek így mind felépítettek egy hiteles valóságot. Kósa Lajos legalább tíz éve ezzel a módszerrel dolgozik, és valahogy nem is lehet nem szeretni. Ilyen Gaskó István is, a profivá, közepes nagykutyává lett szaki, aki – és a „kósaság” és „gaskóság” itt most csak metafora, nem konkrétan róla, róluk van szó – nem egyenként károsít meg nyomorult kisembereket, mondjuk kéménybélelés vagy gázvezetéktervrajz ürügyén, hanem nagy egészben gondolkodik. Tagdíjakban, adóban, járulékban. Érti, hogy Szabó bácsit személy szerint meglopni nagy fáradság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.