2017. április 30., vasárnap

A VÖRÖS ZÁSZLÓ

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.04.30.


Megyek az utcán fatornyos kis falumban, a villanyoszlopokon vígan lobognak a zászlók a tavaszi szélben, mind-mind nemzetiszínű.
Hát igen, mondom magamban, itt van május elseje, majd megkérdezzük Viktort, minek is az ünnepe, a mai világban soha nem lehet tudni, lehet akár Lőrinc mennybemenetele vagy Tóni lakásavatója is, de aztán beugrik: ez a munka és a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe, énekszó és tánc köszöntse...
Mégis, valami hiányzik, persze lehet, hogy csak nekem, és tudom is mi: a vörös zászló hiányzik.
A vörös zászló, melyet úgy dobott el ezelőtt huszonakárhány évvel a magyar baloldal, mintha a rúdját fehérizzásig hevített acélból kovácsolta volna egyenesen Sztálin, Mao Ce Tung és Pol Pot, merthogy egy kovács az nem kovács, két kovács az fél kovács, három kovács a kovács, miként a szakmai bölcsesség is mondja.
Ez az ország egyébként is nagy a zászlórejtegetésben, gyermekkoromban a szomszéd Szabó bácsiék padlásán játék közben Kossuth-címeres nemzeti zászlóra leltem, vadonatúj volt, még ki se volt fordítva, máris eltették, várva a jobb időket.
Persze, lehet, hogy Kossuth-címer nélkül, más címerrel, de magyar zászló azért volt, a vörös zászló meg egyszerűen eltűnt, bár lehetséges, egyszer még előkerül Orbán sziluettjével a közepén.

Lehet, hogy perverz és talán korszerűtlen is a gondolkodásom, de talán mégsem kellett volna elhajítani azt a jelképet, melyről már Petőfi is oly szépen írt:

Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyugatig, ...

Talán mégsem kellett volna eldobnunk a zászlót, melynek színe akár a szabadságért és az emberek egyenlőségéért kiontott vért is jelképezheti, melynek olyan szép tradíciója van az elnyomottak, megalázottak és kizsákmányoltak között.
Ének szól róla, mely himnusza volt a baloldalnak Olaszországtól Spanyolország Nemzetközi Brigádjain át a jugoszláv partizánokig, ezrek és ezrek adták életüket a vörös zászló alatt a jobb életért, gyermekeik szebb életéért, a korántsem elvont fogalomként elképzelt szabadságért, a boldogságért
...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.