Szerző: Madlovics Bálint
2017.04.13.
Az elmúlt három hét, sőt közelebbről nézve az elmúlt három nap eseményei is világossá tették, hogy a „lex CEU”, illetve a magyar–amerikai egyetem jelenlegi működési modelljének ellehetetlenítése mögött tisztán hatalmi és politikai szándékok húzódnak. A közelebbi esemény Palkovics László felsőoktatási államtitkár kedden belengetett, szerdán bedobott, majd csütörtökön meg is erősített javaslata, miszerint a CEU egy jogi kiskaput kihasználva próbálhatna meg kibújni az új törvény követelményrendszere alól. Jogászok – beleértve az egyetem saját képviselőit is – vitatják e kiskapu létét, Palkovics nyilatkozatának az értelme viszont ennél valójában mélyebb: amit állít, nem más, mint hogy a jogszabályok nem érdekesek. A CEU megpróbálhat kibújni alóluk, a kormány ezt megengedi neki – ha úgy látja jónak, ha a politikai szándékai erre mutatnak. Ha viszont a rezsim szándéka nem a békés egymás mellett élés, hanem az egyetem eltakarítása, akkor – és erről szólt az elmúlt három hét – bármilyen, a hazai felsőoktatás és kutatás szempontjaival nem indokolható korlátozást kitalálnak, és percek alatt átverik az Országgyűlésen.
A CEU rögtön Áder János aláírása után elmondta, hogy jogi utakon igyekszik majd megtámadni a törvényt, ellenzéki képviselők pedig közösen alkotmánybírósági beadvánnyal élnek. Ezek a lépések viszont pont a rendszer hatalmi logikáját hagyják figyelmen kívül. Orbán rendszerében, mint azt Lánczi András már 2010-ben megírta, a politikai egység uralma megelőzi a jog uralmát: az Orbán-hű bírákkal föltöltött AB politikailag fontos ügyekben mindig a Fidesz álláspontját képviseli, a jogszabályi környezetet pedig akkor is könnyen átszabhatnák, ha a CEU sikeresen támadná meg a törvényt, vagy még ha ad absurdum teljesítené is az új követelményeket. Mindez csupán politikai akarat, politikai szándék kérdése.
Aki meg akarja védeni a CEU-t, annak ehhez mindenekelőtt föl kell térképeznie a hatalom logikáját: kiismerni a rezsim céljait, a környezetet, amelyben működik, és végül ezek függvényében modellezni, hogy vajon milyen lépések távolíthatják el Orbánt a céljaitól. De mik is ezek a célok? Bozóki András, a CEU professzora egy múlt heti elemzésében négy lehetséges, közszájon forgó célrendszert azonosított. Vegyük most ezeket szemügyre, külön-külön – bár a valóságban nem zárják ki egymást –, mégpedig egy olyan modell keretein belül, melyet politikai aktorok négy csoportjának egymásra hatásaival írunk le. Ez a négy a hazai politikai osztály (a rezsim és az ellenzéke), a nemzetközi politikai osztály (Trump és az Európai Néppárt), a hazai civil társadalom (a tüntetők) és végül a nemzetközi civil társadalom (a CEU mellett kiálló akadémikusok, egyetemi emberek)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.