GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Kaczvinszky Barbara
2017.05.16.
...A férfit nem érdekli a magyarázat. Egyre hangosabban követeli a húsz forintját. Látszik, hogy megszokta, hangerővel mindent elér. Az meg, hogy egy idősödő, egyszerű asszonykával van dolga, mintha még fel is bátorítaná. Válogatottan és övön alul szidalmaz. Mintakövető polgár. De, hogy visszakaphassa a pénzét, nem megy simán. Kártyával kell kinyitni a pénztárgépet, újraszámolni, és csak aztán lehet visszaadni. Mi, akik a sorban állunk, boldogan odaadnánk a pénzt, csak fejezze be már végre a cirkuszt ez az úrnak nem nevezhető akárki. Előttem egy fiatal pár vár a sorára. A fiú próbálkozik, hogy rászóljon az akárkire, de az se lát, se hall. Párja, egy pici, szolid lányka a tekintetével próbálja vigasztalni az asszonyt. Én, aki az utolsó vagyok, pénzérmét szorongatok a kezemben, és tudom, ezt az embert csak hangerővel lehetne jobb belátásra bírni. Vagy kivezettetni, vagy rendőrt hívni rá.
De ez az egész hétköznapi brutalitás percekig tart csupán. Semmi kis történet, mindennapos eset. Nem ütött a férfi. Még nem. A húsz forintja jár neki. Aztán megoldódik minden. Pénztárgép, új számla, húsz forint kifizetve, akárki pedig hőzöngve távozik. Ott maradunk. A pénztárosnő, a pár és én. Szinte egyszerre sóhajtunk fel.
A fiatalokkal felváltva vigasztaljuk a szegény asszonyt. Ne, ne gondolja, hogy csak idióták és rosszak vannak. A pici lány elmeséli, hogy ő a munkahelyén ma csupa idiótával találkozott. Biztos front van, azért zombik az emberek. A fiú szabadkozik, hogy ő megpróbálta, de… Nem mondja ki, hogy kétszer nagyobb volt a másik. Borzasztó helyes pár. Tele emberséggel és szeretettel. A pénztárosnőben enyhül a félelem. Aztán elköszön a pár is. Már csak ketten vagyunk. Beszélgetünk. Ő harminc évig élt a környéken, aztán vidékre költöztek. Valóban vonat viszi haza. Egy olyan helyre, ahol még köszönnek egymásnak az emberek. Ahol még van kérem, köszönöm, bocsánat. Azt mondja, régen itt is szép volt… nem bántotta így egyik a másikat.
Fizetek, elköszönök. Jövök haza a sötétben. A sarkon egy férfi a házfalra vizel. Odébb viháncoló fiatalok. Pár alkesz a kisközért előtt behúzza még az esti, sokadik felesét. Hajléktalan társaink a park rácsának dőlve alszanak. Fönt az ég sötétkék, szinte fekete. Jobb szeretném, ha már reggel lenne… Addig is, jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.