MOCSKOS IDŐK, MOCSKOS HÉTKÖZNAPOK

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: ÁMON KATA
2017.05.07.

A kezdetek óta látszik, hogy a Fidesz-KDNP kormány rendszerének központi eleme a nyilvános megalázás és kinyírás eszköze. Vagyis az olyan hatalmi eszközök alkalmazása, amelyeknek a célja az ember egzisztenciájának, gyakorlatilag az addigi életének tönkretétele. A nyilvános megalázás azért is hatékony módszer, mert egyből létrehozza az attól való félelem rendszerét. Évek óta nézzük, ez a rendszer hogyan aláz meg embereket, akiknek nincs hol lakniuk, akiknek nincs hol dolgozniuk, akik szegények, akik bármiben is nyilvánosan ellent mernek mondani a kormány kommunikációjának, és persze azokat is, akik csak rosszkor voltak rossz helyen, vagy ismertek olyanokat, akik rosszkor voltak rossz helyen.

Mindez az állami gépezet teljes, közvetlen ellenőrzés alá vonásával indult. A kinyírás a rendszer központi eleme lett, és utolért mindenkit, aki az államnak dolgozott, és valamiért az előző kormánnyal azonosították – akár azért, mert az előző kormány alatt kapta az állását, akár pusztán azért, mert ellenzéki pártok szimpatizánsának tartották. Különösen vidéken volt ez hatásos stratégia, ahol a kinyírás könnyebb volt és a lehetőségek szűkössége miatt nagyobb is volt a tétje. Rokonok arról meséltek családi összejöveteleken, hogy az emberek állami hivatalokban az egyszerű folyosói beszélgetésektől is félni kezdtek, mert a tény, hogy valaki szóba állt egy ellenzékiként azonosított munkatárssal, már gyanút kelthetett. Ahogy egyre jobban darálta be az állami gépezet és a központosítás az intézményeket (pl. a korábban önkormányzatok által irányított iskolákat, a korábban teljesen szabadon működő egyetemeket, az azóta megszűnt magánnyugdíj-pénztárakat stb.), úgy kerültek egyre többen a megalázástól, kinyírástól rettegők körébe – és azokéba, akikkel ez valóban meg is történt.

Akik elveszítették a munkájukat, akiket szándékosan jóval alacsonyabb állásba „küldtek”, akiket kényszernyugdíjaztak, akiket úgy ellehetetlenítettek, hogy esélyük sincs újra érdemi munkát kapni.
A hétköznapi kinyírások rendszere mellett a nyilvános megalázás rendszere is egyre teljesebbé vált: először az ellenzéki médiát sikerült összezsugorítani különböző adminisztratív lépésekkel, pl. az aránytalanul magas reklámadóval, a rádiófrekvenciák állami osztogatásával, és az ellenzéki média különböző üzleti körökön át történő kivásárlásával, majd kormánypártivá alakításával vagy megszüntetésével. Azután következett az állami propagandagépezet kiterjesztése a közmédián túl az állami támogatásból fenntartott, az állami kommunikáció kritikátlan sulykolásából élő internetes oldalak, lapok és „újságírói” kör kiépítésével. Itt nem pusztán mennyiségi kérdésről van szó, hanem egy olyan rendszer létrejöttéről, amelyben bárkiről és bármilyen társadalmi csoportról napok alatt a kormány által tudatosan kreált ellenségképet közvetíteni lehetett az országnak. Migránsok, Soros-bérencek, genderisták – a téma változó, a módszer ugyanaz: gúnyolódás, a tények elferdítése, alá nem támasztott érvek ismételgetése, vagyis puszta vádaskodás, a témák teljesen egyoldalú, az érintetteket teljesen ignoráló, sőt, emberszámba sem vevő bemutatása...

ITT OLVASHATÓ