Szerző: Ceglédi Zoltán
2017.06.16.
Nem a Brüsszel felé ugatást, hanem a valódi polgári öntudatot kellene forszírozni. Abból lesz büszke és erős európai nemzet.
Pimf személyes kis üggyel indítunk, de nem csak rólam szól a dolog. Történt, hogy a pünkösdi hosszú hétvégén meglátogattam a szüleimet, hadd lássam a kórház után, rehabilitáció előtt ideiglenesen hazánkban állomásozó édesapámat is. Mivel a nem-kormánypárti elemzői lét elképesztően busásan fizet (nem), ezért továbbra sincs autóm, tömegközlekedek. Pünkösdhétfőn indultam vissza a fővárosba. Köszönhetően az ügyesen beállított (nem) csatlakozási metódusnak, még az volt a legpraktikusabb megoldás, hogy buszozok kábé egy órát, majd várok egy szűk másikat, és vonattal szűk két és fél órát utazok Pestig. Édesanyám gondosan csomagolt nekem az útra két szendvicset. Mert szeret.
Ellentétben azzal a minimum másfél évtizedes amalgámtöméssel, ami egy bal felső kisőrlőben tartotta eddig a frontot. Mórahalom magasságában haraptam bele az egyik szendvicsbe, rögtön irtózatos recsegés-ropogás, a tömött fog összeomlott, mint Rogán Antal "keményen dolgozó kisemberek"-kampánya. És kicsit én is. Törött foggal buszozás Szegedre, ott a 21-essel le a pályaudvarra, jegyvásárlás, majd amolyan kiber-Robinsonként nekiálltam telefonnal és mobilnettel olyan fogorvosi rendelőt nyomozni, ami legalább elérhető pünkösdhétfőn, illetve mielőbb ad időpontot is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.