Szerző: Határátkelő
2017.07.16.
Teljesen hátat kell-e fordítani a tegnapnak ahhoz, hogy valami újat építsen az ember? Ez a heti ajánló egyik posztjának a nagy kérdése, no és persze a változás, amitől van, aki fél, és van, aki várja – embere válogatja.
A Szerelem Salvadorban blog szerzője hamarosan visszaköltözik Magyarországra (egy időre legalábbis biztosan), és ennek kapcsán merengett el változásról, a megszokott élet feladásáról és önmagunk újjáépítéséről.
„Félek. Félek a változástól meg az újrakezdéstől, vagy inkább egy hátrahagyott élet folytatásától. Félek pát inteni az éppen hogy csak megszokott titkos világvégi életemnek.
Sokszor gondolom, hogy úgy tűnhetünk, ez a távoli ország, s benne én, mint egy üveggömb, amelybe csak egy szép trópusi kókuszfa és a tenger kékje fér. Hiába minden próbálkozásom, nem tudom átadni az otthoniaknak a bahiai lét esszenciáját, az illatokat, a déli virtus hangulatát, nüansznyi, de még a látványos különbségeket sem.
Nem arról van csak szó, hogy az időzóna és az évszakok váltakozása vagy az emberek bőrszíne más, hanem valami sokkal elemibbről. A lélekről, a ritmusról. A hétköznapokat meghatározó problémákról, az itt élőket körülölelő áldásokról és átkokról.
Ez az én titkos univerzumom, benne új arcokkal, s életekkel, forró trópusi délutánokkal, a nevem elé biggyesztett szenyórával, vagy donnával. Senhora Léna, Dona Léna lettem. Feleség, családtag, szelídebb és kifinomultabb.
Megszerettem a gyümölcsök ízét és formáit, megtanultam másképp észlelni és értelmezni különböző érzéseket, s látok már színeket, nem csak feketét és fehéret, hanem megannyi tónust, egész palettát. (...)
És mégis, a hazaköltözésem okán pont a nosztalgiától félek annyira. Ahogy majd Dona Léna, ez a szelíd és békés fiatal nő végigsétál Budapest utcáin, azokon, ahol hosszú évekig ő volt saját életének első számú tragikája.
Vajon hogy fér meg a jelen a múltban, vajon van-e helyem benne? Tudok-e majd fájdalmas visszatekintések nélkül az itt és mostban maradni, s otthon is szép színeset álmodni, és színesen élni?
Teljesen hátat kell-e fordítani a tegnapnak ahhoz, hogy valami újat építsek, vagy tudok-e a káosz és az emlékek romjait eltakarítva az maradni akivé itt váltam az én szép Salvadoromban?”
A teljes posztot itt találjátok, mint mindig, most is érdemes elolvasni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.