A MAGYAR SZAKSZERVEZETI MOZGALOM TALÁN UTOLSÓ ESÉLYE

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: B. F.
2017.08.16.

A hazai gazdasági viszonyokat (legújabb kapitalizmus) lanyhuló dolgozói érdekképviselet, a rendszerváltást követően szerves módon gyengülő szakszervezeti mozgalom jellemezte. A természetes leépülés oka egyrészt a „kommunista” rezsim szakszervezeti struktúrájának szervetlenségéből (kiüresedett szakszervezeti mozgalom az állampárt ölelő karjában) és a gazdasági – munkapiaci helyzetből (termelés visszaesése, növekvő munkanélküliség) fakadt. A nem hozzáértő vezetés – miért is lett volna, hiszen korábban nem kellett valódi érdekvédelmi vezetőként működnie –, és a vezetők egy részének különalkui (személyes jólétük, egzisztenciális biztonságuk érdekében) ugyancsak hozzájárult a szakszervezetek erodálódásához.

A szerves leépülés, a gyengülő munkás érdekvédelem kapóra jött a hazai kapitalizmus „építése” során:

a hazai gazdaságban megjelenő külföldi vállalatok (multik) és az új magyar tőkésosztály egyaránt élvezte a nem létező bér- és osztályharc előnyeit: a minimálbéres foglalkoztatást, túlóráztatást, zsebbe fizetést, csicskáztatást, alacsony munkabéreket, stb., egy szóval az érdekvédelem nélkül dolgozók fokozott kizsákmányolásának lehetőségét.

A 12 évnyi szocialista kormányzás nem sokat javított a szakszervezetek állapotán. A „baloldali” kormányok munkásmozgalmi-szakszervezeti politikája jobbára megmaradt az ígéretek szintjén, illetve az operatív együttműködés és alkalmi kokettáláson túl stratégiájában liberális, munkaadó (tőke) párti maradt. A 2010 utáni Fidesz-KDNP kormányok politikája pedig (jobboldali kormánytól nem szokatlan módon) kifejezetten munkaadóbarát és munkavállaló és szakszervezet-ellenes lett. A szakszervezeti széttagoltság, az erőforrások és a taglétszám csökkenése, a támogató politikai környezet hiánya mind-mind oda vezettek, hogy

a 2010-es évek közepére a magánszektorban mindössze 5, míg az állami szektorban 25 százalék körüli szervezettséget találunk.

A munkavállalói érdekképviselet általános gyengülése mellett, természetesen találhatunk példát erős, lokális érdekérvényesítés működésére (pl. vasutas szakszervezetek), de az általános enerváltság állapotát jól mutatja, hogy a szakszervezeteknek sem a számukra és a dolgozók számára kifejezetten hátrányos Fidesz-féle új Munka Törvénykönyve elfogadását, sem a sztrájktörvény sztrájkjog gyakorlását nehezítő módosítását nem sikerült megakadályozniuk...

ITT OLVASHATÓ