Szerző: jotunder
2017.09.23.
...Lassan írom, nagyon lassan, szinte betűnkénti módban.... A konzervatív értelmiséget már majdnem harminc éve nem akadályozza semmi abban, hogy kitörjön a marxiánus hegemónlovagok gramscista-althusserista szorításából. Annyira vannak éppen hatalmon, amennyire utoljára a Zalka Máté Úttörőcsapat pirosnyakkendőjében grízes tésztát kanalazó Szocialista Nagypapa volt. Ki akadályozta meg Lánczi András abban, hogy remekműveket alkosson, Andics Bözsi néni a munkásmozgalmi parcellából? Naponta kapnak egy intézetet, már elnevezni sem tudják őket a sok elnyomott konzervatív teoretikusról, konferenciákat rendezhetnek arról, hogyan verte vissza a Kis Antantot Dózsa László 1916-ban a Rocco Biggiani szorosban, Schmidt Mária szelíd mosolya bekerült az Alaptörvénybe, mit szeretnének ezek még, könyörgöm? Álljak neki monográfiát írni, ezek helyett, a kommunistaellenesség szerepéről a vándorvese kezelésében?
A konzervatív elitértelmiség győzött. Jó, nem pontosan ők győztek, hanem azok, akiktől a Beluga-kaviár és a Vajna Timi-kiutalásokat kapják, de változtat ez bármin is? Miért nem elég nekik az, hogy életük végéig nem kell dolgozniuk, ha egyébként úgy sem képesek rá, mit akarnak még, kilátót nevezzenek el róluk valamelyik kies mezővárosunk főterén? Még legyünk is oda magukért, a fekete hajukért, egyetlen egy szavukért, csendes nyári éjszakán?
Jelentős skandináv váltóőröket idézve: "hát a faszom nem kéne? "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.