Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.09.29.
Saját pártjának emberei, a Fidesz és egy rivális, de potenciálisan szövetséges párt száll rá a legesélyesebb miniszterelnök-jelöltre, hogy alig egy év alatt kicsinálják az esélyeit. Két ellenzéki történetben is előkerülhetne ez a kép: egy liberálisabb történet egy négyéves sztorit mesélne el Bajnai Gordonról, egy baloldalibb pedig a jelent meséli el Botka Lászlóval. Egyik jelöltet sem kell szeretni, de azt érdemes látni, hogy ha a Fidesz talál magának társakat a balliberális oldalon, az éppen aktuálisan legesélyesebb miniszterelnök-jelölt kivégzésére, akkor nemhogy soha nem lesz baloldali vagy liberális irányultságú kormányváltás, hanem a végén nem lesz baloldali-liberális oldal sem.
Bajnai Gordon nem volt jó jelölt, minden valószínűség szerint elvesztette volna a csatát Orbán Viktorral szemben, de ezt már nem tudhatjuk meg soha. A stábja rosszul pozicionálta, rosszul mérte fel a politikai terepet, rosszul választott szövetségeseket, belesétált a csapdákba. De a helyzet az volt, hogy nehezen tudott volna nem hibázni egy olyan környezetben, amiben egyszerre lőtte őt a Fidesz és az MSZP is. Persze ilyen a politika, az MSZP dolga az volt, hogy megverje Bajnai pártját. De talán más is közrejátszott itt: elég csak felelevenítenünk a pletykákat az ebben az időben Habony Árpáddal kávézó magas rangú MSZP-s vezetőről, vagy visszaemlékeznünk Molnár Zsolt akkori MSZP-kampányfőnök és Ron Werber akkori tanácsadó csörtéjére, aminek lényege az volt, hogy az MSZP miért bánt akkor kesztyűs kézzel a Fidesszel.
Ma persze más helyzetet látunk Botka kapcsán, és az elmúlt napokban egyre sűrűsödnek az események. Ritka alkalom az, amikor a politikáról nagyon mást gondoló politikai elemzők, Ceglédi Zoltán és Török Gábor egyszerre utalgatnak egyfajta fideszes háttérmunkára Botka betámadása mögött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.