Szerző: Határátkelő / Gábor
2017.10.31.
A magyarországi ügyintézés sokszor olyan, amilyen, bár szerintem mindig sok függ az asztal túloldalán ülő embertől, nekem például vannak jó tapasztalataim (meg rosszak is, persze). Mindezt csak azért írtam le, mert Gábor (aki vállalkozóként ment ki Nagy-Britanniába – ha lemaradtál a történet elejéről, itt pótolhatod) posztja nem akármilyen kálváriát ír le – Angliában. Mert a bankszámlanyitás sok minden, csak nem egyszerű. Annyira nem, hogy nekem olvasva a fent említett cím ugrott be.
„Mindenek előtt köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a bejegyzésem első részét. Külön köszönet a kommentelőknek, akik kijavítottak, kiegészítettek. Akinek zavaros volt a stílusom, attól elnézést kérek, de ez a rész még jobban az lesz, mert sok cselekményt távirati stílusban kellett leírnom, hogy egyszer vége legyen. Most kicsit cinikusabban fogalmaztam, előre jelzem, hogy viccből, nem utálatból.
Írásomnak nem volt célja, hogy gyors, gazdaságos és egyetlen járható útként kinyilakoztassak az áttelepülést illetően, csupán az én történetem, hátha valaki tud belőle valamit hasznosítani.
Megkerülhetetlen kérdés a Brexit. Magam részéről nem hiszek benne, szerintem túlságosan összeforrtak ma már az európai gazdaságok. De a kormány eleget próbál tenni a szavazók akaratának addig, amíg ki nem derül, hogy mekkora kárt okozna a kilépés.
Most éppen a kilépés párti politikusok degradálódnak le a saját harcukban az EU-val. Nem csodálnám, ha a következő miniszterelnököt Borisnak hívnák. :) Közben az EU is változik, megeshet, hogy mire a kilépés élesedne, már más lesz az EU és már nem érdemes belőle kilépni. De, ha kilépésre fog kerülni a sor, akkor sem lesz brutálisan kemény, szerintem.
A családi viszonyok
De vissza a sztorimhoz. Nem írtam még a családi felállásról nálunk. Gyermekeim szinte felnőttek és nem velem élnek. Nagyon jó velük a kapcsolat, egyébként ők sem Magyarországon képzelik el a jövőjüket.
Feleségem is éppen abban az életszakaszban van, amikor váltana. Jól működő praxissal rendelkezik, de már megcsömörlött benne. Szóval ideális társam ebben is.
Éppen ott tartottam akkor, hogy minden szuper, kezdhetem a következő fázist. Amikor a letelepedés konkrét helyét jelölnénk ki. Életem során kevés város volt, ami úgy megragadt bennem, hogy ott szívesen élnék. De például Washington DC, vagy Cape Town ilyen volt, ellenben nagyon messze lennék a gyerekeimtől és anyámtól. Szóval a konkrét angol város még nem volt meg.
Közben a magyar cég végelszámolása lezárult, és kikerültem a magyar hatóságok bűvköréből, már nemzetileg sem kívántak velem konzultálni. Gondoltam van időm, utazgatunk, meg nézünk pár helyet, elmélázunk rajta…. Hát nem. :)
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.