Szerző: PuPu
2017.11.11.
Talán azért, ha a jövendő király majdan alászáll a karmelita kolostorból a nép közé (szervusz nép), és elhatalmasodik rajta a pánikbetegség, legyen számára egy alagút, melyen menekülni tud, mint hajdan az Operaházból, mikor nagy győzelmét ünnepelte felhőtlenül.
Mindenesetre a Magyar Állandó Értekezleten ez volt az alaphang, és az ember eltöprenkedik, hogy ez vajon a miniszterelnök kissé sajátos belső világának képe mely egyesíti Schmidt Mária és Matolcsy György speciális világlátását, vagy egy más térben és időben létező ember álomvilágának megjelenítése zárt körben, a kilóra megvett kacsák óljában.
Akárhogyan is, de meglehetősen szomorú az ügy, hiszen ezzel kell együttélnünk, hacsak valami csoda nem történik, ami egy újabb stadionhoz vezet, melynek fűtött gyepszőnyege alatt alussza majd örök álmát a Nemzeti Foci Felvirágoztatója.
Nem kívánjuk az eseményt, de hát a tünetek súlyosbodása nem teszi kizárttá, hogy bekövetkezhet a szörnyűség, mely csak a führerbunker udvarán berendezett alkalmi melegedővel, vagy a sztálini dácsa padlóján egy lódoktor szakmai felügyelete mellett abszolvált, kissé elnyúló agóniával mérhető össze.
Szörnyű időszak lesz, de majd csak túljutunk rajta.
A Népstadion lebontása óta tudjuk, hogy minden stadiont a földdel egyenlővé lehet tenni, némelyiket még ki is lehet osztani tüzelőnek a hideg telek előtt...
Szóval, megtudhattuk, hogy idáig a Mi Reménységünk a nemzet egyesítésével volt elfoglalva, míg ezután a fejlett szocia... - nem, a nemzetépítést fogja előtérbe helyezni.
Érdekes, hogy a sikeres munka után bátran elmondhatjuk, hogy a nemzetegyesítés olyan jól sikerült, hogy ma már akár egy családon belül is úgy utálja magyar a magyart, mint eddig még soha, nem is szólva a külhoniakról, akik éppen csak egy göndör szőrszállal vannak lemaradva a senki által nem észlelhető migránsok iránt táplált érzelmektől.
Szerettük volna a kérdésről Bugár Bélát, a szlovákiai magyarok egyik vezetőjét is megkérdezni, de sajnos nem ért rá, mert éppen a miniszterelnök csicskái elől menekült.
Nagy bűnt követett el: a többségi nemzetet nem volt hajlandó ellenségként kezelni, ami a jószomszédi kapcsolatok tekintetében megengedhetetlen.
Csak mondanám: ilyen szar állapotban a nemzet még a kuruc-labanc ellentétek idején sem volt, ami meg az egyesítést illeti, a nemzet egységes volt, míg csak fel nem tűnt a politikai pályán ez a kókler.
Az erdélyi, felvidéki, kárpátalji, vajdasági magyar egészen eddig természetes része volt a nemzetnek, ha a helyi orbánviktorok üldözték, akkor a magyar nép segítséget nyújtott nekik, ha úgy érezték, hogy a helyzetük szülőföldjükön tarthatatlanná vált, akkor menedéket, sőt lakást is nyújtottak nekik - lásd TGM és még sok más migránsunk példáját - ha már a menekült szót törölni kellett a szótárból.
Igaz, akkortájt legfeljebb a nyugatra menekült nyilasok, horthysták és magukat hősnek eladó ötvenhatos disszidensek pofáztak volna bele a dolgainkba, de vevő erre kevés volt, az a pár alkoholista meg maoista idealista nem nagyon számított...
Az persze biztos, hogy a sok aktatáskában kihordott lóvé megtette hatását, a nemzetiségek hajdan gatyából kilógó seggű vezetői ma tehetős emberek, cserébe persze az itthoniaknak is leesett egy-két panziócska, kastélyocska, de hát ugye Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen...
A Nemzet Szabója úgy véli, hogy összefoltozta a nemzet szanaszét hasogatott szövetét, habár kívülről inkább úgy tűnik: elszabta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.