- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2017.12.19.
Hihetetlennek tűnik, de kevés olyan hivatalban lévő politikai képződmény van,
Ezúttal a Mandiner mikrofonállványa kérdezett Kövér Akinemvallásoselőbbutóbbgyilkoslesz László alá egy úgynevezett kritikusat és önkritikusat, egy év- és ciklusértékelőt. Nem mondom, ezzel az önkritikával a Showder-klub színpadára is felhálhatott volna nevettetni. Kár, hogy nekem valamiért nem ért fülig a szám megint.
Bár Kövérről van szó, és bár belőle két mondat is sok, érdemes elolvasni az interjút, nem tart reggelig. Már csak azért is, hogy legyen meg a közös csacsogási alap. Azok kedvéért, akik érthető mentálhigiénés okokból mégsem vállalkoznak erre, ideteszem a lényeget.
Önkritika röviden:
az ellenzék egy rakás szar, ezért nekünk, a Fidesznek kurvanehéz.
Önkritika hosszabban:
– Az ellenzék helyzete és minősége talán most a legrosszabb a rendszerváltozás óta. Részben az ebből fakadó frusztrációjuk okán, részben téves politikai számításból fakadóan gyakorlatilag már csak gyalázkodás, rágalmazás, hisztériakeltés ürügye számukra minden vita. Ez a kormányt is kényszerpályára szorítja, ami pedig a közbeszéd nívóját is jelentősen rontja. Elvész a társadalmi diskurzusok fókusza is, ha nem a valós nemzeti sorskérdésekről vitatkozunk.
– Gyurcsány, az ország csődje, szervezeti, morális, anyagi és szellemi lenullázódás a balolalon.
– Hosszú időn keresztül abban bíztunk, hogy a szellemi és politikai elit végletes megosztottsága magyar sajátosság, és majd mi is, úgymond felzárkózunk a nyugathoz, azonban a fejlemények megcáfoltak minket. Mer’ a baloldal szar és az is maradt.
– Európa demográfiai és morális zuhanópályán van, migárció, bevándorlás, muszlimok, mindmeghalunk.
– Az ellenzék kiállása a Fidesz mellett az ukrajnai nyelvtörvény ellen üres gesztus volt, az ellenzék amúgy ritka gesztusainak őszinteségében érdemes erősen kételkedni.
– … minden társadalmi vita tartalmi kiürülése a közbeszéd primitivizálódását is magával hozza. Ebben óriási felelőssége van az ellenzéknek, amely értelmes és meggyőző érvek híján nem tud, de nem is akar érdemben vitázni, csak katasztrófahangulatot, polgárháborús pszichózist kelteni. Ebben kétségkívül verhetetlenek. (…) a kilencvenes évek klasszikusnak tekinthető kommunikációs viszonyaihoz képest, feldolgozatlan és értelmezetlen információ olyan zuhataga szakad az emberekre minden nap – a tévén, a rádión és az elektronikus médián keresztül –, hogy az az üzenetek leegyszerűsítését követeli meg. Érthető, hogy a Fidesznek alkalmazkodnia kell ezekhez a viszonyokhoz…
– Az elmúlt nyolc év önkritikus mérlege: Gyurcsány Ferenc el nem évülő felelősséget visel, ahogy a hozzá és a hatalomhoz ragaszkodó baloldal is, és hiába támadtak Brüsszelből, megmentettük az országot. Ma Magyarország a saját lélekszámánál, gazdasági potenciáljánál lényegesen nagyobb mértékében képes befolyásolni Európa és a világpolitika alakulását. (…) Ez a hét-nyolc esztendő, különösen a második fele sikertörténet. Politikusként érezni lehet az alkotás lehetőségét és felelősségét.
– Hogy a kivándorlással nem sikerült mit kezdeni, hogy az istennek nem sikerül a fiatalokat hazacsábítani és demográfiai katasztrófa körvonalazódik? A Fidesz-kormány hiába áldozza fel magát ágról ágra, ha az emberek hülyék és önzők. Olyan emberképet kell mintává emelnünk, amely nem arról szól, hogy egy totális harcban, öldöklő versenyben hogyan tudja az individuum kiharcolni a korlátlan szabadságot arra, hogy úgymond megvalósíthassa önmagát, hanem arról, hogy önmagából a legjobb képességeket kibontakoztatva, másokkal együttműködve, hogyan tudja önmaga céljait a közösség erősítésével együtt elérni.
Ja, és a genderőrület rákos burjánzása, ami beette magát mindenhova és az ELTE-re is, és az adófizetők pénzét erre költik, szégyen, és Pázmány Péter is forog a sírjában. Teccünk érteni? Kövér belenézett a tükörbe, de sajnos ott megint csak az ellenséget látta meg.
Ez az ember a Fidesz kvintesszenciája, a társadalom önszerveződő képességének alulfejlettségét maximálisan kihasználó, majd az ebből adódó nyomorúságos függőséget az emberek szemére hányó pofátlanság, cinizmus ideáltípusa. A fideszesség mértékegysége. Az a lehányt frusztált tükör, amelyikre ránéz az ember és ezt látja benne: nem létezik a hatalom görcsös birtoklásának ama szintje, ahol már nem lehet másokra kenni a felelősséget, nincs az a mindent elsöprő kétharmados/98%-os/franc tudja mekkora támogatottság, aminek tudatában ne lehetne rohamot kapni a másfajta vélemények létezése okán.
Kövér László önkritikát gyakorolt, baszki és meglátta a fideszes sikertörténetet. Miután szétverték a nyilvánosságot, felvásárolták a médiát, a közmédiából pártállami propagandabirodalmat és médiahengert kreáltak, az újságírókat Kövér s.k. tiltogatja ki a parlamentből, az ellenzéki képviselőket orrba-szájba cseszteti és lábtörlőnek nézi, miután nyolc éve teljhatalommal uralkodnak, miután milliárdos kékplakát-kampányok útján és mikrofonállványok mögül kommunikálnak és álkonzultának a néppel, miután valódi vitákat nem vállalnak, bojkottálják a még be nem darált médiát, kiderül, hogy az ellenzék miatt nincsenek érdemi viták, az ellenzék annyira szar, hogy nem lehet valós nemzeti sorskérdésekről beszélni...
Önkritika hosszabban:
– Az ellenzék helyzete és minősége talán most a legrosszabb a rendszerváltozás óta. Részben az ebből fakadó frusztrációjuk okán, részben téves politikai számításból fakadóan gyakorlatilag már csak gyalázkodás, rágalmazás, hisztériakeltés ürügye számukra minden vita. Ez a kormányt is kényszerpályára szorítja, ami pedig a közbeszéd nívóját is jelentősen rontja. Elvész a társadalmi diskurzusok fókusza is, ha nem a valós nemzeti sorskérdésekről vitatkozunk.
– Gyurcsány, az ország csődje, szervezeti, morális, anyagi és szellemi lenullázódás a balolalon.
– Hosszú időn keresztül abban bíztunk, hogy a szellemi és politikai elit végletes megosztottsága magyar sajátosság, és majd mi is, úgymond felzárkózunk a nyugathoz, azonban a fejlemények megcáfoltak minket. Mer’ a baloldal szar és az is maradt.
– Európa demográfiai és morális zuhanópályán van, migárció, bevándorlás, muszlimok, mindmeghalunk.
– Az ellenzék kiállása a Fidesz mellett az ukrajnai nyelvtörvény ellen üres gesztus volt, az ellenzék amúgy ritka gesztusainak őszinteségében érdemes erősen kételkedni.
– … minden társadalmi vita tartalmi kiürülése a közbeszéd primitivizálódását is magával hozza. Ebben óriási felelőssége van az ellenzéknek, amely értelmes és meggyőző érvek híján nem tud, de nem is akar érdemben vitázni, csak katasztrófahangulatot, polgárháborús pszichózist kelteni. Ebben kétségkívül verhetetlenek. (…) a kilencvenes évek klasszikusnak tekinthető kommunikációs viszonyaihoz képest, feldolgozatlan és értelmezetlen információ olyan zuhataga szakad az emberekre minden nap – a tévén, a rádión és az elektronikus médián keresztül –, hogy az az üzenetek leegyszerűsítését követeli meg. Érthető, hogy a Fidesznek alkalmazkodnia kell ezekhez a viszonyokhoz…
– Az elmúlt nyolc év önkritikus mérlege: Gyurcsány Ferenc el nem évülő felelősséget visel, ahogy a hozzá és a hatalomhoz ragaszkodó baloldal is, és hiába támadtak Brüsszelből, megmentettük az országot. Ma Magyarország a saját lélekszámánál, gazdasági potenciáljánál lényegesen nagyobb mértékében képes befolyásolni Európa és a világpolitika alakulását. (…) Ez a hét-nyolc esztendő, különösen a második fele sikertörténet. Politikusként érezni lehet az alkotás lehetőségét és felelősségét.
– Hogy a kivándorlással nem sikerült mit kezdeni, hogy az istennek nem sikerül a fiatalokat hazacsábítani és demográfiai katasztrófa körvonalazódik? A Fidesz-kormány hiába áldozza fel magát ágról ágra, ha az emberek hülyék és önzők. Olyan emberképet kell mintává emelnünk, amely nem arról szól, hogy egy totális harcban, öldöklő versenyben hogyan tudja az individuum kiharcolni a korlátlan szabadságot arra, hogy úgymond megvalósíthassa önmagát, hanem arról, hogy önmagából a legjobb képességeket kibontakoztatva, másokkal együttműködve, hogyan tudja önmaga céljait a közösség erősítésével együtt elérni.
Ja, és a genderőrület rákos burjánzása, ami beette magát mindenhova és az ELTE-re is, és az adófizetők pénzét erre költik, szégyen, és Pázmány Péter is forog a sírjában. Teccünk érteni? Kövér belenézett a tükörbe, de sajnos ott megint csak az ellenséget látta meg.
Ez az ember a Fidesz kvintesszenciája, a társadalom önszerveződő képességének alulfejlettségét maximálisan kihasználó, majd az ebből adódó nyomorúságos függőséget az emberek szemére hányó pofátlanság, cinizmus ideáltípusa. A fideszesség mértékegysége. Az a lehányt frusztált tükör, amelyikre ránéz az ember és ezt látja benne: nem létezik a hatalom görcsös birtoklásának ama szintje, ahol már nem lehet másokra kenni a felelősséget, nincs az a mindent elsöprő kétharmados/98%-os/franc tudja mekkora támogatottság, aminek tudatában ne lehetne rohamot kapni a másfajta vélemények létezése okán.
Kövér László önkritikát gyakorolt, baszki és meglátta a fideszes sikertörténetet. Miután szétverték a nyilvánosságot, felvásárolták a médiát, a közmédiából pártállami propagandabirodalmat és médiahengert kreáltak, az újságírókat Kövér s.k. tiltogatja ki a parlamentből, az ellenzéki képviselőket orrba-szájba cseszteti és lábtörlőnek nézi, miután nyolc éve teljhatalommal uralkodnak, miután milliárdos kékplakát-kampányok útján és mikrofonállványok mögül kommunikálnak és álkonzultának a néppel, miután valódi vitákat nem vállalnak, bojkottálják a még be nem darált médiát, kiderül, hogy az ellenzék miatt nincsenek érdemi viták, az ellenzék annyira szar, hogy nem lehet valós nemzeti sorskérdésekről beszélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.