Szerző: ÁMON KATA
2017.12.02.
Ha a Fidesz-KDNP kormányra gondolunk, sok minden eszünkbe juthat, de a szociális érzékenység valószínűleg az utolsó gondolatok között lenne. Talán fölösleges is hosszasan idézni olyan klasszikusokat, mint az „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, és fölösleges felidézni, hogyan értekezett Tarlós István és Kocsis Máté éveken át arról, milyen gusztustalanul viselkednek a hajléktalan emberek. Fölösleges részletesen felidézni az elmúlt évek vak komondorait és a parlamenti „Ne pofázz bele, kisanyám!”-okat. Ezek nélkül is pontosan látjuk, mit gondolnak a kormányzó pártok tagjai a szegénységről és a nők helyzetéről. A szegény gyerekekről legalább nem születtek ilyen építő jellegű megszólalások – a gyermekszegénységet „csak” simán tagadták.
Az elmúlt évek kampányai ennek szellemében is zajlottak. Kampányidőszakban retteghettek a hajléktalan emberek, hiszen ilyenkor rajtuk kellett megmutatni, mekkora rendet is tesznek a politikusok ebben az országban.
Az olyan kellemetlen témákat, mint a gyermekszegénység, bántalmazás, és minden mást, ami a családok és a kormány szentségére kicsit is rossz fényt vetne, elkerülték vagy tagadták.
Idén ez azonban másképp alakul. Az elmúlt hónapban a kormány újra családbarát üzemmódba kapcsolt, de nem úgy, mint eddig. Eddig a családi adókedvezménnyel és a családi otthonteremtési kedvezménnyel (CSOK) próbálták meggyőzni a családokat. Ezekből azonban elsősorban a felső-középosztálybeli családok profitáltak, akik azért nincsenek olyan nagyon sokan Magyarországon. Ráadásul az is hamar kiderült, hogy a CSOK-kal pont annyira emelkednek meg az ingatlanárak, hogy akik eddig nem tudtak megtakarítások hiányában lakást vásárolni, azok ezután sem fognak tudni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.