Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2017.12.27.
Előre bocsátom, hogy nyílt levelet a legritkább esetben, szinte sohasem olvasok. Tapasztalataim szerint ugyanis azokat egy ember biztosan soha a büdös életben nem fogja elolvasni, és az éppen a címzett. Mi közöm lenne hát akkor hozzá nekem, az érdektelennek? Ez tehát nem egy nyílt levél tőlem, hanem egy írás egy ember nyílt leveléről, amely előzményei miatt valahogy mégsem kerülte el a figyelmemet.
Vannak közel- s távoli ismerőseim, akik közül néhányan egyre gyakrabban érzik úgy, hogy fel kell fedniük a homályba vesző múltat. Az a múlt pedig – óh, irgalom – cseppet sem szeplőtelen. Kiderül, hogy az éppen aktuális emlékező már X éve kilépett az állampártból, melynek azelőtt lelkes tagja volt. Azelőtt persze emberünk minimum kétszer e mára már olyannyira gyűlölt pártra szavazott. Jegyezzük meg gyorsan, ha ez elég volt a diktátor hatalomra juttatásához, akkor többször talán már nem is kellett. A részbeni felelősség kérdése viszont máris tisztázott. Ez az egész mai katyvasz persze nem miattuk, csak a véletlenek különös összjátékaként jöhetett létre. Talán Brüsszel a hibás, talán Soros, de Gyurcsány egészen biztosan és az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év. (Meddig lehet ezt még fokozni, vajon?!)
Ők persze ezt azért mondják el nekünk, mert – és ez a jó hír benne – talán őszintén megbánták, ami történt, amit tettek. Ők ma már tudják, hogy nem ilyen lovat, akarom mondani kormányt akartak. Nem volt ez akkoriban, a hősi időkben benne a levegőben. Áh, dehogy. Hiszen a köteles Kövér Lászlóban nem volt soha gyilkos rosszindulat, Kaya Ibrahim meg a Fidesz székház soha nem volt korrupció, a 2006-os aljas puccskísérlet soha meg sem történt, Igaz, akkoriban nem is ők nyerték még a legtöbbet. A megbánás persze vitathatatlanul őszinte lehet, ha azt látjuk, hogy e hitvallóknak, amúgy általában jeles értelmiségieknek, valami miatt nem jött be ez az állampárt annyira, mint mondjuk egy roppant tehetséges gázszerelőnek. Nyilván híján vannak a gazdasági sikerhez elengedhetetlen zsenialitásnak. Talán már a kapcsolati háló sem a régi. Nem ismerik az új csomókat és kötéseket, vagy a háló közepén fonogató pókok nagyon is érdekorientált emlékezete homályosult el mára. Kihullottak belőle a hajdani, jobb sorsra érdemtelen harcostársak nevei. Hogy változott a hajdan oly tisztességesnek indult politikai akarat?! Ugyan kérem!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.