Szerző: PETÉNYI JUDIT
2017.12.01.
Ki és mire emlékszik a földrajz órákon tanultakra? Hány leckét adhatott ki Kanada a tantervben? Nyolcadikban volt? Vajon most hány órát fordítanak a világ második legnagyobb országára, földrajzával és történelmével összesen? Már majdnem két évtizede nem tanítottam magyarországi iskolákban, így nem tudom többé a válaszokat. Bemagolni a városneveket, a természetes ásványi anyagait, kitermelési helyeit, a mezőgazdaságát, élettelen nevek,
számok, unalmas feleletek és valószínűleg néhány héten belül elfelejthető.
A kamionos férjem másképp tanulta Kanada földrajzát, mert az állampolgárság megszerzéséhez szüksége volt elméleti tudásra is. Neki “nem térkép e táj”, az útjain keresztül ismerte meg új hazáját. Keresztbe és hosszába szelte át a provinciákat, ismerte meg az ipari központokat. Amikor valaki megkérdezte tőle, hogy hol van például Edmonton, először visszakérdezett, hogy Calgaryból vagy Saskatoonból akarjuk-e megközelíteni, és részletesen elmagyarázta, hány provinciát kell elhagynunk, hogy oda jussunk, hányas út vezet odáig, milyenek az útviszonyok, hány időzónát kell átlépni, és éppen hány óra van ott. Mesélt az utakat keresztező állatokról, az északi fényáradatról, a végeláthatatlan utakról és Kanada lenyűgöző szépségéről.
Az ország nagysága akkor tudatosodott leginkább, amikor a Montreal és Vancouver közötti 4600 km-t ketten egyfolytában vezetve három nap alatt tették meg. Ez a majdnem 50 órás út, amit egy jó túrista személyautóval 6 nap alatt vezet le. És még vissza is kéne jönnie!
Ketten, összezárva hat napig, oda és vissza és aztán 36 óra után kezdték újra. És az úton nincs más, csak az aszfalt, ameddig a szem ellát. Erről még írok részletesebben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.