MÉRCE - KRITIKAI ALAPOZÓ
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.02.11.
Csak a totalitárius rendszerek diktatúrák?
Sokak szerint azok, akik arról beszélnek, hogy itthon diktatúra működik, túloznak, pánikolnak. Elvégre ma Magyarországon a titkosrendőrség nem szállítja munkatáborba az ellenzéket, a kormányfő képe nem függ kint az iskolák falán, van többé-kevésbé szabad sajtó, vannak demokratikus választások. Szerintük Magyarország akkor lenne diktatúra, ha a demokráciának és véleményszabadságnak az írmagja se létezne, ha a teljesen központosított hatalom az élet minden területét felügyelné, sőt, még az emberek gondolkodását és lelkivilágát is át tudná formálni propaganda és ideológiai indoktrináció segítségével.
A Freedom House egy amerikai civil szervezet, amely a demokrácia, a polgári és az emberi jogok kérdéseivel foglakozik. Éves jelentése, a „Szabadság a világban” minden országban méri a demokrácia állapotát, összességében és egyes részterületekre lebontva is. Magyarország a Freedom House jelentése szerint az elmúlt években egyre rosszabbul teljesít; míg összességében az ország a „szabad” kategóriába tartozik, addig a média már csak „részben szabad”.
Akik ezt mondják, általában úgy képzelik el a diktatúrákat, mint a George Orwell 1984 c. regényében bemutatott társadalmat. Az ilyen rendszereket, a diktatúrának ezt a formáját nevezzük totalitarizmusnak. A totalitárius államok olyan, nem demokratikus államok, amelyekben az egész társadalmat egyetlen vezérlő ideológia nevében mozgósítják, aminek eredményeképp a lakosság a központi hatalom fanatikus híve lesz, aki pedig nem, azt hideg vérrel kivonják a forgalomból. Ma Magyarországon nyilvánvalóan nem ez a helyzet, úgyhogy meg lehet nyugodni, nincs diktatúra. Igaz?
Nos, a helyzet kicsit összetettebb ennél. Először is, kétséges, hogy létezett-e egyáltalán valaha ilyen totalitárius állam. Ezt a fogalmat a huszadik század közepén a náci Németországról és a Szovjetunióról kialakult elképzelések ihlették, ma már azonban sok kutató úgy gondolja, hogy a totalitárius állam ilyen képe felszínes általánosításokon alapul, amelyek erőszakosan közös nevezőre akarták hozni ezt a két, egészen más módon működő rendszert. Szerintük a totalitarizmus elképzelése tehát nem a tényszerű leírása annak, ahogyan a diktatúrák valójában működnek, sokkal inkább az elnyomásról és az antidemokratikus államokról szóló fantáziák egy kifejezője.
De még ha egyébként léteznek is ilyen totalitárius államok – Észak-Koreára például nagyjából illeni látszik a leírás –, a diktatúra akkor is számos más alakot ölthet.
Sok olyan diktatúra van, amelyben nincs semmiféle vezérlő ideológia, és a lakosság nem annyira fanatikus támogatója, mint inkább megtűrője az uralkodó elit végérvényesen bebetonozott hatalmának.
Bizonyos rendszerekben nem a közvetlen megfigyelés és a propaganda, hanem a nyers erőszak, a terror és a közvetlen életveszély tartja fenn a diktatórikus hatalmat. Ilyen katonai diktatúra (úgynevezett junta) működött Görögországban 1967-74 között, Ugandában Idi Amin uralkodása alatt, és egyesek szerint Thaiföld is ebbe az irányba halad a 2014-es puccs óta.
Máshol a fegyveres erőknek nem kell állandó jelleggel terrorizálniuk a lakosságot, a hatalmon lévők egyeduralmát az ellenzék és a tüntetések betiltásával, egypártrendszer bevezetésével, az uralkodó (elnök, kormányfő stb.) életreszóló kinevezésével érik el. Ilyen rendszer működik Türkmenisztánban, ahol az elnök egyszerre állam- és kormányfő, ellenzéki pártok nincsenek, megalakulásuk csak 2012 óta legális...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.