Szerző: Tarski
2017.02.17.
Minden kétséget kizáróan nagyon rosszul jött a Fidesznek az Olaf (az Unió csalás elleni hivatala) jelentés napvilágra kerülése Tiborcz István közvilágítási pályázatainak vizsgálata során megállapított értékelésekről. Nevezett személyről köztudomású, hogy Orbán Viktor miniszterelnök veje, akit egyből a Nemzet Vejének neveztek el. A jogban kevéssé tájékozott emberek egyből kombinálni kezdtek, és azonnal a kormányfő nyakába varrták azt a 13 milliárd forintos veszteséget, amit az Olaf visszakövetel azon a címen, mert szerintük a vállalkozó törvénysértések útján szerezte meg az általa elvégzett munkálatok kivitelezési jogát és a hozzárendelt Uniós pénzeket.
Azt mondanánk, hogy ez szinte természetes, hiszen a Tiborcz Istvánnak tudnia kellett volna azt, hogy neki különösen vigyáznia kell nem csupán a saját, hanem az apósának a hírnevére is. Csakhogy itt nem erkölcsi, illetve morális kérdésről van szó, hanem jogi problémáról és e két gyökeresen különböző kérdést a mezei honpolgárok szeretik összekeverni akkor, amikor az ellenszenvüket akarják kinyilvánítani Orbán Viktor ellen. Most tekintsünk el attól, hogy erre volna oka minden magyar állampolgárnak, hiszen a kormányfő elég sok ballépést követett el már eddig is a hatalomgyakorlása során, ezért, mondhatnánk, megérdemli azt, amit most kapott. A helyzet ugyanis az, hogy az ilyenkor szokásos eljárás szerint a hazai igazságszolgáltatási gépezetnek kell beindulnia és megvizsgálnia azt, hogy az Olaf jelentésben vélelmezett törvénysértések megállják-e a helyüket és azokat tényleg jogsértésekként kell kezelnünk, nem pedig csupán az Olaf helytelen jogi értelmezéseként. Itt most egy szokványosan gondolkodó ember egyből azt vetheti ez ellen, hogy ha az Olaf jogsértést állapít meg, pontosabban vélelmez, akkor a hazai igazságszolgáltatásnak is azt kell megállapítania. Tehát nincs mese, Tiborcz István törvénysértést követett el, és emiatt börtönben van a helye, Orbán Viktornak pedig ennek nyomán le kell mondania. A politika, a mocskos politika éppen ezt az álláspontos erősíti, mert számára mindegy az, hogy milyen károkat okoznak ezzel Magyarországnak, a lényeg az, hogy megdöntsék Orbán “diktatúráját.”.
Most tehát két különböző helyzetmegítéléssel van dolgunk. Nézzük az elsőt, a Tiborcz-ügyet. Itt több olyan közvilágítási beruházásról van szó, amelyet az Olaf szerint törvénytelenül szerzett meg a vállalkozó, hiszen ahhoz felhasználhatta a személyes ismeretségét, és azt a tényt, hogy a kormányfő veje. Ezt elsőként az ügyészségnek kell megvizsgálnia és ha tényleg fennáll az Olaf által jelzett jogsértés, akkor az ügyet vádemelési javaslattal át kell adnia a bíróságnak. S itt van az első olyan akadály, ami a mezei honpolgár szerint eleve reménytelenné teheti az igazságszolgáltatást, hiszen Polt Péter legfőbb ügyész úgymond Orbán Viktor embere, aki nyilván a kormányfő javára fog dönteni. Csakhogy ez egy végtelenül naiv elképzelés, hiszen a legfőbb ügyész is a törvényeknek van alárendelve, annak kell megfelelnie, és ha ezt nem cselekszi következetesen, akkor ő maga is felelősségre vonható. Az ellenzék soraiból sok olyan esetet sorolnak fel, amikor az ügyészség bűncselekmény hiányára hivatkozva egyszerűen nem folytatott tovább nyomozást, és ezért ezekből az ügyekből nem lehetett büntetőügy. Itt azonban nem kell azonnal rosszindulatot, különösen pedig politikai részrehajlást feltételezni, mert ez már az ügyészség tisztességét is megkérdőjelezheti. Elképzelhető ugyanis az, hogy a konkrét tényállást úgy ítélték meg, hogy az szerintük nem tekinthető bűncselekménynek. Ezt az álláspontot pedig minden további nélkül vélelmezhetik, hiszen a büntetőjogi tényállások leírása mindig egy általános megfogalmazást tartalmaz, míg a konkrét tényállás mindig nagyon pontos esetleírást. Az általános és a konkrét közötti ellentmondás mondathatja azt az ügyészséggel, hogy nem történt jogsértés, ezért bűnügy sincs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.