VÁSÁRHELY UTÁN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: ÁDÁM ZOLTÁN
2018.03.02.

...A barátaival és üzletfeleivel 2010-ben hatalomba érkező Orbán Viktor tulajdonképp nem tett mást, mint tovább távolította a demokratikus ellenőrizhetőség lehetőségétől ezt a betokosodott politikai rendszert. Nem megkezdte, csak befejezte annak a hűbéri-vazallus rendszernek a kiépítését, amely 2010 előtt két, egymással versengő politikai klientúra formájában uralta a közéletet, most pedig – alkalmazkodva az új politikai realitásokhoz – egyetlen hűbéri láncba szerveződött.

Nem mondanám, hogy az Orbán-projekt ne lett volna sokáig kifejezetten sikeres. A megbántottak, kirúgottak és kisemmizettek persze nyilván nem kifejezetten lelkesedtek érte, de a rezsim gondos költség-haszon számításokat követve ügyelt rá, hogy a számottevő érdekérvényesítési képességgel rendelkező társadalmi csoportok tagjainak többsége anyagilag kifejezetten jól járjon. Ezt költségvetési transzferekkel, adókedvezményekkel, állami megrendelésekkel, a magán- és állami vagyon egy részének újraelosztásával, valamint piaci részesedések és monopóliumok politikai érdemek szerinti kiosztásával biztosította. Amiben amúgy a világon semmi nagyon meglepő nincs: a diktatúrák és autoriter rezsimek rendszerint pontosan ezt teszik, legfeljebb az Európai Unióban tűnhetett némiképp szokatlannak ez a gyakorlat. Megfelelő paraméterezés – a rendelkezésre álló járadékok elosztásának gondos megtervezése és a renitenskedők következetes megbüntetése – esetén egy ilyen rezsim sokáig üzemeltethető. A probléma csak az vele, hogy nagyon ritkán szokott gazdaságilag sikeres lenni, mivel a politikai alapú újraelosztás tipikusan nem a tényleges gazdasági teljesítményeket díjazza, hanem azok politikai befolyással való helyettesítését. Aminek következtében idővel mindent elönt a korrupció – mint azt a mellékelt magyarországi ábra mutatja. Mivel az autoriter kormány felszámolja saját hatalmának intézményi korlátait, a kormányzatilag jóváhagyott (sőt, az igazán nagy tételek esetében kormányzatilag szervezett) korrupció is korlátlanná válik. Ami viszont idővel szükségszerűen aláássa a rezsim társadalmi támogatottságát, még akkor is, ha egyébként sokan húznak hasznot a működéséből.

A hódmezővásárhelyi eredmény arra utal, hogy a magyar társadalom tekintélyes része – beleértve a tradicio­nális jobboldali értékvilággal rendelkező társadalmi csoportok jó részét is – undorral tekint a mára teljes harci díszében pompázó Orbán-rendszerre. Úgy látik, hogy az elmúlt évtizedekben minden nyomorúságunk dacára elért modernizációs és európai integrációs teljesítményünkkel egész egyszerűen túl jók vagyunk ehhez a kormányhoz. A felnövekvő generációk világszemlélete, értékvilága, ambíciói és viselkedési mintázatai modernebbek a kormányéinál. Orbán Viktor kelet-balkáni hatalmi arroganciájából és rendszerének hétköznapi feu­dalizmusából nagyon sokan köszönik, de nem kérnek, és ha van vele szemben reálisan választható alternatíva, azt választják. Ennek következtében, mint azt a múlt héten a Corvinus Egyetemen Kornai János 90. születésnapja alkalmából megrendezett beszélgetésen Kis János mondta, a Fidesz szavazótábora mára jelentősen átalakult a 2010-eshez képest: statisztikailag értelmezhető mértékben vált képzetlenebbé, falusiasabbá és öregebbé. Ami azt valószínűsíti, hogy ez a rendszer ebben a formában nem lesz nagyon sokáig fenntartható. A vasárnap Hódmezővásárhelyen történtek fényében pedig akár korábban is vége lehet, mint gondolnánk...

ITT OLVASHATÓ