Szerző: HERCSEL ADÉL
2018.05.31.
Egy agyonbántalmazott, lelki beteg társadalomban élünk, ahol mindenki lábon hordja ki a maga szégyellt neurózisát. Vélemény.
H. Adél (28) nemrég egy napon arra ébredt, hogy Magyarországon megszűnt a politika. A fiatal újságíró elmondása alapján már nem emlékszik a pontos körülményekre, hogy hányadikán és minek hatására jött a különös felismerés. Az okokon és a miérteken sem merengett túl sokat, nem is igazán volt rá lehetősége, ennél jobban lekötötték mindazok a furcsaságok, megváltozott színek, formák, ízek és hangulatok, melyek immár új dimenziójában körülvették.
Nem, most sem fogyasztott tudatmódosító szereket, nem él ilyesmivel, és a sorosbőrbe varrt gyíklények sem rabolták el, ahogy mindezt pályafutása egy későbbi szakaszában majd az Origó és a Tények állítja róla. Kiégésről sincs szó, nem a lelkesedését vagy az érdeklődését veszítette el, ebben az életkorban mindez amúgy is furcsán indokolatlan lenne. A napnál is világosabb volt számára, hogy nem vele, hanem az országgal lett valami, a zavar forrását odakint kell keresni.
Szóval mondjuk ki végre: amit ma Magyarországon sokan, vagy akár mindannyian közéletnek gondolunk, jó ideje nem más, mint illúzió, politika 2.0., a közügyekkel foglalatoskodás imitációja. Orbánt és szűk körét leszámítva a közszereplők, a véleményformálók és az egyéb politikai mitugrászok pedig cuki kis statiszták, biodíszletek benne. Az életünket közvetlenül érintő politikai döntések hátteréről szóló információktól elzárva, tökéletesen tét nélkül kommentáljuk, magyarázzuk, rágjuk újból és újból a nagy büdös semmit, vagyunk a király új ruhájának divatszakértői.
(Lazításként időnként újabb oligarchát és más fideszes sikerembert avatunk, és gyönyörködhetünk építészek, dizájner és plasztikai sebészek által frissen megálmodott vagyontárgyaikban.)
Hiszen az ún. ügyek intézményét kis hazánkban már rég bezárták, kormányunk nyolc éve nem tematizál valós társadalmi problémákat, mert ehhez se ötlete, se kreativitása, se kezdeményezőkészsége. Cserébe – azon túl, hogy Makarenko legszebb pedagógiai hőskölteménye lettünk – nincs itt semmi más, csak lopás, lopás, megint lopás, harácsolás, ruppótlan erőszakos akarás, gyomorkeserű, gyomorfekély, összeszorított farpofák és fogak, újabban színvonalas megítélés falloszméret és fellációs képességek alapján.
Ettől függetlenül továbbra is kitartóan játsszuk a valamikori valóságot egyre bénábban megidéző demokráciásdit, miközben minden erőnkkel próbáljuk a játékpénzt és a játékpresztízst valós pénzként és valós presztízsként feltüntetni. És a Monopoly-milliomosok, a Honfoglaló-hadvezérek, a GTA-utak királyainak országában az EU a leghelyesebben talán akkor cselekedne, ha hagyná a fenébe a vesződést a hetes cikkely szerinti eljárással, és Magyarországot nemes egyszerűséggel visszaminősítené a vicc kategóriába.
(Most komolyan, Mészáros Lőrinc vajon meddig jutna, ha cégeinek valós piaci körülmények között, valós versenyben kellene megmérkőzniük? Vajon a vagyona mennyiben az ő vagyona? És a Fidesz egy tisztességes választási rendszerben, ahol nem neki lejt a pálya, mekkora sikert aratott volna a választásokon? És Orbán leghangosabb kritikusai anyagi erőforrások és tisztességes alkotmány, illetve igazságszolgáltatás híján vajon mennyiben tudták, tudják a NER túlhatalmát érdemben megingatni?)
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.