CSIZMADIA ERVIN: A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁSOK ÉS AZ ELLENZÉK TANULÓKÉPESSÉGE

24.HU
Szerző: 24.hu
2018.08.20.

Magyarországon szinte összellenzéki tapasztalat, hogy ma megint ugyanott tartunk, mint a rendszerváltás előtt, azaz visszatért valamilyen kollektivisztikus berendezkedés. Természetesen ezt a vélekedést a kormányoldal nem osztja: ők éppen a rendszerváltás mai befejezéséről és a posztkommunizmustól való kései megszabadulásról beszélnek. E tekintetben – mint oly sok másban – nincs esély megegyezésre, de ez az írás nem is erről szól. Hanem arról, hogy a magyar politikai fejlődésben vajon az elmúlt 30 év (vagy éppen azon belül az elmúlt 8 év) mennyiben tekinthető újdonságnak, illetve, ha nem újdonság, akkor milyen okai vannak a rendszerismétlődésnek.

Rendszerek torlódása

Kezdjük egy röpke rendszerváltás-összegzéssel: Magyarországon a 20. században – európai összevetésben is egyedülálló módon – kilenc különböző rendszer váltotta egymást. Paul Gradvohl, Marián Béla és Szabó Ildikó éppen 20 éve írt erről alapvető tanulmányában.

A szerzők a következő rendszerváltásokat és rendszereket különböztetik meg: 1. Az őszirózsás forradalom (1918); 2. A tanácsköztársaság (1919); 3. Horthy-korszak (1919); 4. A Szálasi-féle hatalomátvétel utáni rendszer (1944); 5. A demokratikus átmenet rendszere (1945); 6. A Rákosi-rendszer (1948); 7. Az 1956. október 23-a utáni rövid rendszer; 8. A Kádár-rendszer (1956-tól); 9. A tárgyalásos átmenet utáni időszak (1989). Ha ehhez hozzávesszük a 19. századot is (kezdve az 1848-as forradalommal), akkor további négy rendszert különíthetünk el. 1. A Habsburg-uralom rendszere (1840-es évek); 2. Az 1848-49-es forradalmi időszak; 3. A neoabszolutizmus és a korlátozott alkotmányosság rendszere (1949-1867); 4. A kiegyezés rendszere (1867-1918). Így tehát vizsgált időszakunkban összesen tizenhárom rendszerváltásra került sor...

ITT OLVASHATÓ