Szerző: NAGY JÓZSEF
2018.09.25.
Nagyinterjú pénzről, a fenevad megöléséről, spriccelésről, ölelésről. Kurvanyázás és mackózás.
Kitette a Facebookra, hogy árulja a szamizdatos archívumát, benne önről készült titkosszolgálati iratokkal. Aztán egy óra múltán lekapta a hirdetést. Miért gondolta meg magát?
Nem gondoltam meg magam. Azonnal elkelt.
Mennyiért?
Nem kevésért.
Milliók?
Persze.
Ki a vevő?
Nem árulhatom el.
Fura, hogy húsz év főpolgármesterség után pénzt kér történelmi dokumentumokért.
Mit kéne tegyek?
Felajánlani múzeumnak, közgyűjteménynek, ingyen, s megelégedni azzal, hogy a gyűjteményre címkézik: Demszky Gábor adománya.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ingyen adjam azt, ami az enyém, amiért dolgoztam, szenvedtem, kutattam. Különben is az elmúlt évtizedekben három helyen helyeztem el archívumot az országban, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és az OSA archívumban, valamint egyet Brémában. Ezért az ötödikért pénzt kértem.
Hat éve, amikor utoljára interjúztunk, tizenéves Skoda Fabiával járt, ami abból derült ki, hogy tilosban parkolt és a közteresek megbüntették.
A minap adtam el azt a Fabiát! Még olcsóbbat, még öregebbet vettem helyette. Ez sok mindent elmond az anyagi helyzetemről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.