Szerző: Naív Balfácán
2018.09.19.
7. Az NKE Nemzetbiztonsági Intézete valóságos bűntanyaként működik, és képtelen a rendeltetésszerű feladatainak színvonalas ellátására. A HM és a BM érdekeltségi körébe tartozó tanszékek nem együttműködnek, hanem marakodnak (a BM-esek egymással is). Az oktatók jelentős részének nincs meg a felsőoktatási törvényben előírt szakmai (nemzetbiztonsági) és oktatói tapasztalata. A pályázatokra benyújtott igazolások közül többet – a munkatársakat vezénylő szolgálatok főigazgatóinak közreműködésével – meghamisítottak. A tansegédletek, nyílt egyetemi jegyzetek hemzsegnek a szakmai hibáktól és a titoksértésektől. A bíráló vélemények elfojtását célzó törekvések tükrében kijelenthető, hogy ezek a „förmedvények” nem építő kritikát érdemlő tudományos művek, hanem bűnjelek.
A BM már az NKE megalakulása előtt megkezdte a nemzetbiztonsági felsőoktatás „elrendőrösítését”, beleértve a ZMNE Hadtudományi Doktori Iskola Nemzetbiztonsági Tudományszakját is, amelynek korábbi vezetője „befogadta” a Rendészettudományi Szakot (amit a Rendőrtiszti Főiskolán értelemszerűen nem tudtak egyetemi doktori tudományszakként akkreditálni), így a nemzetbiztonsági doktori képzésben túlsúlyba kerültek az oda nem tartozó rendészettudományi témák. Ezt a szakágat egy határőr ezredes, főiskolai tanár vezette (papíron), úgy, hogy a rendészeti és a (polgári) nemzetbiztonsági témák fő felelőse, irányítója Boda tábornok, egy hivatalban lévő nemzetbiztonsági szolgálati felső vezető lett. Nem hiszem, hogy létezik a világon rajtunk kívül még egy ország (Észak-Koreát is ideértve), ahol egy tényleges szolgálatot teljesítő („aktív”) tábornok, aki egy titkosszolgálat főnöke, egyidejűleg éveken keresztül lehetett egy „független” egyetem főállású oktatója, tanszékvezetője, dékánja és doktori tudományszakjának vezető tanára is.
A BM-esek rendészettudományi – pl. bűnügyi hírszerző vagy bűnügyi elemző – témájú értekezésekre nemzetbiztonsági tudományszakon szerezhettek doktori fokozatot. Az NKE Rendészettudományi Kara csak évek múltán – és nem is az első nekifutásra – tudta akkreditálni a saját doktori iskoláját (Boda tanszéke pedig a polgári nemzetbiztonsági szakirányú képzést), holott az egyetem szenátusa által 2012 januárban elsöprő többséggel jóváhagyott igazgatói pályázatom munkaterv-melléklete szerint már 2013 szeptemberére helyre kellett volna állítani a Nemzetbiztonsági tudományszak önállóságát. Az egyetemről történt eltávolításommal a rendészettudományi doktori iskola így még éveken keresztül halogathatta a megalakuláshoz szükséges feltételek teljesítését, kivételes jogszabályi könnyítéseket harcolhatott ki magának, és „élősködhetett” a nemzetbiztonsági tudományszakon, elsorvasztva annak hadtudományi jellegét.
A „Nemzetbiztonsági és Rendészettudományi” doktori szakról a terrorelhárítást teljesen száműzték, ami viszont a BM belharcainak volt a tükröződése. Kiragadott példaként említhetjük, hogy a 2015-ös témakiírásokban szereplő, 18 db. nemzetbiztonsági jellegű (és a még több, rendészettudományi) kutatási téma közé egyetlen egy terrorizmussal, terrorfelderítéssel és/vagy elhárítással foglalkozó kiírás sem fért be. Hogy melyik oldalon állt Boda tábornok ebben a „belharcban”, azt egyértelműen elárulja a „Szigorúan Titkos!” Nemzetbiztonsági almanach című, szerzőként jegyzett kézikönyvének (Zrínyi Kiadó, 2016) 46. oldalán található durva elszólás, miszerint a „jelenlegi” (2016-ban!) Nemzetbiztonsági Intézet tanszékei közül csak a polgári és a katonai nemzetbiztonsági oktatási egységet „sorolja fel”. Hová lett a Terrorelhárítási Tanszék, ami 2015. március 1-én alakult meg? Hogyan működött együtt a Polgári Nemzetbiztonsági Tanszék vezetője (Boda vezérőrnagy) a Terrorelhárító Tanszék vezetőjével, amikor még azt sem tudja, hogy van ilyen tanszék az intézeten belül?
Hang- és képfelvételen, valamint jegyzőkönyvben ellenőrizhető, hogy amikor az NKE Szenátusa 2012. január 12-én az én intézetigazgatói pályázatomat nyilvánította nyertesnek, a bizalmat megköszönő felszólalásomban (Janza Frigyes, a Fenntartói Testület BM-es elnöke jelenlétében) kihangsúlyoztam, hogy a jogelőd ZMNE szenátusa által elfogadott katonai nemzetbiztonsági szakirányú képzést már az NKE követelményeinek szem előtt tartásával dolgoztuk ki és indítottuk be, és ezen minta alapján, a megrendelő belügyminisztérium igényeinek maximális figyelembe vételével készen állunk a polgári szakirányú nemzetbiztonsági képzés korszerű struktúrájának, tematikájának és metodikájának kidolgozására és bevezetésére is. Aláhúztam, hogy a két szakirány és az oktatásukra rendelt két tanszék, valamint azok vezetői között intézetigazgatóként olyan egyensúlyt fogok biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy mindketten teljes önállósággal, de egymással szorosan együttműködve, hatékonyan teljesíthessék a velük szemben támasztott elvárásokat az irányító miniszterek követelményeinek megfelelően. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert korábbi tapasztalataimból kiindulva sejtettem, hogy erőm jelentős részét a honvédelmi és a belügyi tárca irányítása alatt álló megrendelő szolgálatok közötti súrlódások elsimítása fogja lefoglalni. A fejlemények azonban még ennél is „meredekebb” irányt vettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.