Szerző: HaFr
2018.09.21.
...Az Orbán-rezsimmel szembeszállni egy olyan országban, amelynek alaphangja az etnicista autoriter (korlátozottan versengő) demokrácia, ahol a versenyre mindazonáltal szükség van annak érdekében, hogy a mindenkori ellenzék ismételt legyőződésének élménye erősítse az etnicista győzelmi tudatot, jelenleg - a diagnózisnak még mindig nem pontos ismeretében, az ellenszer teljes hiányában - teljesen terméketlen. A rezsim - talán ebből a rövid anamnézisből is kiviláglóan - szinte hézagmentesen van összerakva, amihez a politikai, ezen belül a hivatalos ellenzéket nem annyira elnyomják (nem ez a pontos szó), hanem kontrollált súlyba teszik. Oda, ahova való. Nem csoda, hogy túl a korruptságán, szellemtelenségén stb. az ellenzék valóban nem tud mit kezdeni magával, ami a neki juttatott szerepet felül tudná írni. Az ellenzék valóban a NER része, de nemcsak ő, hanem mindenki. Akik ágálnak ellene, azok is. És ez nem a "láncszem vagy a zsarnokságban" sztori, inkább a "láncszem vagy a nemzetedben" sztori és ez a nemzet ilyen, sőt nemcsak ilyen, hanem nincs minimálisan akcióképes alternatív ideája sem a politikai közösségnek. A liberálisok is ezt a kerettörténetet írják: éppen azt teszik, amire képesek, mint bárki más. Személyre szabott itt minden és addig nem változik semmi, amíg a szerepek egyensúlya fel nem borul. Ehhez gazdasági válság, drasztikus európai beavatkozás* vagy a NER uralkodó osztályának belső konfliktusai kellenek. Ha megfigyeli a tisztelt olvasó, éppen ez a három dolog az, amit Orbán mindig meg akart előzni vagy ezek apró jeleit elfojtani.
*Nyugati beavatkozás nem lesz. A Nyugatnak nem érdeke a felfordulás, de érdeke a nyugati cégek zavartalan működése: legutóbb az EP-ben csak azt tették nyilvánvalóvá Orbán számára, hogy nem tűrik a lázítást a főtéren -- és amíg lemond erről (aminek sikerére úgyse lenne esélye), a sikátor megmaradhat az övé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.