SAJTÓSZABADOSSÁG

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.09.24.

Lassan egy hete hibát hibára, botrányt botrányra halmoz a magyar sajtó jó része, politikai oldaltól, meggyőződéstől, pártállástól szinte függetlenül. Mintha mindannyian elfelejtették volna, hogy a médiának, mint „negyedik hatalmi ágnak” nem az a feladata, hogy a harmadik, azaz a bíróság helyébe lépjen.

A vízilabdázók „ügyéről” beszélek. Mert miközben nem tudjuk, hogy van-e „ügy” egyáltalán, a médiában már ítéletek is születtek. Pro és kontra egyaránt.

Az igazi botrány akkor kezdődött, amikor a sajtó úgy tudósított egy akkor 11 éves kislány sérelmére állítólag elkövetett szexuális erőszakról, hogy a szintén állítólagos elkövetők személyét beazonosításra alkalmas módon körülírta. Majd azzal folytatódott, hogy a (friss nívódíjas) média a két élsportolót konkrétan meg is nevezte. A vízilabdázók a sajtó előtt bizonygatták ártatlanságukat, miközben a kislány ügyvédje – aki „kiérdemelte”, hogy néven nevezzük - dr. Gerencsér András körbenyilatkozta a médiát: „régóta vagyok a jogi pályán, de ennyire durva üggyel még sohasem találkoztam. Tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy amit az áldozat mond, nem lehet kitalált történet”. Úgy tűnik, az ügyvéd úr megfeledkezett arról, hogy egy „ügyet” a bíróságon és nem a médiában, a közvéleményt hergelve kell megnyerni. És ha felrovom – és bizony felrovom – a sajtónak, hogy felelősek a két – akár ártatlan, akár bűnös - sportoló név szerinti nyilvános meghurcolásában, a kislány ügyvédjének felelőssége százszor súlyosabb...

ITT OLVASHATÓ