Szerző: Tarski
2018.10.24.
Megint volt egy vitám Paragrafus nicknevű társunkkal, de most a hajléktalanokkal kapcsolatban. Ismeretes, hogy a kormány korábban módosította a szabálysértési törvényt, aminek nyomán egyes törvényi helyek október 15-től léptek hatályba. Ennek megfelelően, ha a hajléktalanok bizonyos hivatalos személyek „felszólítása ellenére az életvitelszerű tartózkodásnak a helyszínét nem hagyja el, szabálysértést követ el.” A törvény szerint: „életvitelszerű tartózkodásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül, a közterületen való huzamos tartózkodás érdekében valósul meg, és a közterületen való tartózkodás körülményeiből, vagy a magatartásból arra lehet következtetni, hogy a jellemzően lakóhelyül szolgáló közterületen végzett tevékenységet - így különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás - az elkövető a közterületen rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi.” Aki pedig tovább folytatja a hajléktalan életmódját „szabálysértés miatt az e törvényben foglalt feltételek fennállása esetén közérdekű munka szabható ki. Ha az elkövető a közérdekű munka elvégzését nem vállalja, elzárás szabható ki.”
Tehát a jogszabály világosan fogalmaz: vagy befejezik a hajléktalan életmódot, vagy pedig közmunkára kötelezik, rosszabb esetben pedig börtönbe zárhatják. A liberálisoknál éppen ez utóbbi verte ki a biztosítékot, akik szerint a „hajléktalan életmód” egyéni szabadságjog, amit nem lehet korlátozni. Paragrafus így írt erről: ”Ezen a héten kezdődött el a hajléktalanok államhatalmi szintű üldözése. És eddig már három hajléktalant állítottak bíróság elé pusztán azért, mert hajléktalan. A rendőrség mind a három esetben megbilincselte a hajléktalant, az intézkedés keretében és folyamatában.”
Még mielőtt rátérnék az idézetek elemzésére, egy dolgot feltétlenül exponálnom kell. Az a tény, hogy még mindig sok hajléktalan él az utcán, mindenképpen jellemzi a hazai viszonyokat. Az biztos, és elfogadható, hogy léteztek és ma is léteznek hajléktalanok, így volt ez korábban minden politikai rendszerben. Az igazi kérdés inkább az, hogy 1. ezek száma mennyi és 2. milyen mértékben csökkenthetők a hajléktalanok száma úgy, hogy az ne menjen a társadalmi, gazdasági fejlődés rovására. Azt gondolom, hogy Magyarország más Uniós országokhoz képest meglehet a legkevesebbet tette a hajléktalanok számának csökkentése érdekében. Annál többet tett azonban a stadionok építése érdekében, ami számomra megbocsájthatatlan bűne ennek az orbáni politikai rendszer modellnek. Csak ma látjuk igazán azt, hogy a stadionok építésének nem volt különösebb hatása a hazai labdarúgás fejlődésére, ezzel szemben a hajléktalanok száma nemhogy csökkent volna, hanem egyre növekedett. Sokszor leírtam, de most is ezt állítom: csupán politikai döntés kérdése az, hogy az adóforintokat mire költi el a kormány. Sokkal több helyre lehetett volna ezeket elkölteni, mint a labdarúgásra, és ez a tény most még inkább igazolódott a hajléktalanok problémája kapcsán. Tehát ha igazán lehetne bírálni az orbáni rendszert, akkor ebben a tekintetben mindenképpen.
De térjünk vissza Paragrafus kommentjére. Szerinte ugyanis eddig már három hajléktalant állítottak a bíróság elé, mert hajléktalan. Azt természetesen Paragrafus is tudja, hogy nem a hajléktalansága miatt állították őket a bíróság elé, hanem azért, mert nem tartották be a hatályos törvényt. A hajléktalanság nyilván nem bűn, legfeljebb egy nem kívánatos állapot, ami miatt senkit sem lehet a bíróság elé állítani. Ezt követően azonban most az a nagy kérdés, hogy van-e joga a hatalomnak olyan törvényt hozni, ami szabályozza a hajléktalanok viselkedését. Természetesen igen, van joga erre, hiszen a nemrégiben lefolytatott választáson erre újból felhatalmazást kapott. Nyilván az ellenzéknek nem tetszik ez a törvény, ahogyan egyetlen más törvény sem tettszett korábban sem, de tudomásul kell vennie azt, hogy a kormány így szabályozza a hajléktalanok magatartását, és nem kell hajánál fogva előrángatott jogi problémákat felhozni ellene. Ez utóbbival ugyan szépen eljátszogathat, de a lényegen úgysem fog változtatni: a törvény megmarad és ennek megfelelően fognak cselekedni az illetékes hatóságok is. Ez volt a hajléktalan kérdés jogi vonatkozása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.