Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.10.17.
Telnek, múlnak a napok, egyre hűvösödik az idő. Leginkább éjszaka van fagypont körül a hőmérséklet, napközben pedig egyre laposabban süt be a nap az ablakon. Alkalmasint bizony foga is van. A napnak. (Bevallom, néha irigykedem rá emiatt.) Lassacskán, ahogy egyre hidegebb lesz, beindul a fűtési szezon, mi meg beleájulunk az őszi punnyadásba. A meleg nyári napokon a kánikula miatt, mostanában meg már a kánikula hiánya miatt nincs kedvünk kilépni sem a lakásból. Ráadásul az egyre ijesztőbbé váló aszály miatt rohamosan nő a levegő szállópor koncentrációja. Köhögünk, krákogunk.
Jó hír a rossz hírben, hogy ez az időjárás-anomália kezdi meggyőzni Trump elnököt is arról, hogy valami valami miatt elromlott és talán nincs rendben. Tudom, tudom! Klasszikusokat csak pontosan:
„Azt hiszem, valami történik. Valami változik, de vissza is fog változni. Nem hiszem, hogy hoax. Azt hiszem, van különbség. De nem tudom, hogy az ember okozza-e. Azt mondom, hogy nem akarok erre dollár milliárdokat költeni. Nem akarom, hogy munkahelyek milliói szűnjenek meg emiatt. Nem tagadom, hogy változik a klíma. De igenis visszaváltozhat. Hiszen millió éves folyamatokról beszélünk.”
Okos beszéd, mert egy elnöknek okosan kell beszélnie. Van klímaváltozás, de nincs. Ezért esze ágában sincs szembe menni az amerikai iparbáróktól kapott felhatalmazásokkal. A Duna vize eközben vészesen fogy, lehet, hogy lassan már búvárokra sem lesz szükség a rég elveszettnek hitt személyek megtalálásához. A minap is ugye… hamarosan megjelennek a vízárusok a városban és eltűnik az ivóvíz a csapokból.
Szóval itt van nekünk ez az október. Unalmas időszak. Semmi érdekes, hacsak éppen a nemzet igen szeretett családja nem szolgáltat valami újabb beszédtémát. Meg a honvédelem, amely immár véglegesen igazolta, hogy nem a hon, hanem a kedves vezető érdekében és igényei szerint fejlődik és modernizálódik. A mi pénzünkön, de a főméltóságú család javára. Mint minden ebben az országban. Méla beletörődéssel figyeljük, ahogyan rángatják a nemzet oroszlánbajuszát, és csendben fintorgunk. A helyzet, mint mondtam, reménytelenül unalmasnak és unalmasan reménytelennek tűnik. Tűnne. Ha nem közelegne a minden évben olyannyira várt, nagy nemzeti ünnep. Ez tette ismertté a magyart a világ népeinek nagy családjában. Ettől lettünk hősiessé és példaképpé. Már ha igaz, ami a történelemkönyvekben van, mert a magyar menekültek (v.ö.: disszidensek) befogadásán kívül nem sok segítséget kaptunk ettől a mi forradalmunkkal rendkívül szimpatizáló nagyvilágtól.
Ez persze nem igaz! Csapok is rögtön a számra! Hiszen éppen most mutatnak be egy filmet valami NDK-s iskoláról, ahol a rebellis diákok 2 (két) perces néma csenddel adóztak a mi forradalmunk leverésének hírére. A film 111 perces. Annyi minden érdekesség várja még a népeket az évforduló napján, és ez a film csak egy dolog. Már előre nagyon izgatott vagyok.
A Műegyetem és a Terror Háza Múzeum épülete például látványos megvilágítást kap. A Nyitott Parlament program keretében 10 órától a családok megnézhetik az Országházban a Szent Koronát, a Díszlépcsőházat és a Kupolacsarnokot is. Az ülésterem nem látogatható, oda csak bizonyos tettestársak és elkövetők léphetnek be külön házmesteri engedéllyel. A BKK is felkészült. Több villamoson korhű ruhába öltözött rikkancsok osztogatnak majd korabeli hírekből összeállított újságot. A „korabeli” az 1956. október 23. – november 4. közötti időszakot öleli fel, vagyis sokkal frissebb és pontosabb lesz a tájékoztatás a villamoson 1956-ról, mint napjaink eseményeiről és történéseiről a közmédiában. Lesz ingyen-koncert, ingyen futás, ingyen KOLO póló. Azt viszont nem tudjuk ígérni, de valami miatt egészen biztosak vagyunk benne, hogy államilag finanszírozott ingyen leves, pláne ingyen ebéd nem lesz a hajléktalanoknak. Sőt! Egyáltalán nem lesznek hajléktalanok. Meg lesznek szüntetve. Lesznek viszont lengyel barátaink, akiket megint ideutaztatnak, etetnek, itatnak, elszállásolnak nagy számban – a mi pénzünkön. Természetesen nem a kies hajléktalanszállók viaszkos vászon huzatú vaságyaira.
A nap fénypontja az lesz majd, amikor az 1956-os forradalom letéteményese és megvívója, a magyar szabadságharc felkentje, Európa egyetlen elhivatott és igazán européer vezetője elmondja ünnepi beszédét a Terror Háza Múzeum (este ünnepi megvilágítás!) lépcsején. Lehet, hogy a lépcső alacsony lesz neki. Gondolom, ácsolnak majd egy magaslatot. Színpadot, nem vesztőhelyet. Szinte hallom a felcsúti forradalmár ajkairól messze dübörgő szavakat: „forradalmár elődeink” „örökösei”, „lyukas zászlaja”, „ártatlanok kiömlő vére”, „szovjet tankok”, „eltiporták” „Soros György” „Brüsszel” „hazaáruló, kerítésbontó migráns-simogatók”, „megvédjük” „a forradalom emléke előtt” „Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!”. Nem. Nem kaptam meg előre a szöveget.
Hömpölyög majd a beszédet meghallgatni érkező lengyelek tömege végig az Andrássy úton, keveredve a vidékről a Volán és a Puskás akadémia buszain, államköltségen felvezényelt közmunkásokkal (parkoló a Városligetben). Remek vágóképek lesznek a jól behangosított beszéd alatt erről a spontán összeverődött ünneplő tömegről. Már persze csak arra a röpke pár pillanatra, amikor nem a nap hősét, a haza atyját, a nemzet forradalmárát, 1956 letéteményesét – Orbán Viktorról beszélek! – mutatják mindenféle irányból. Lehetőleg alulról, hogy minél nagyobbnak látsszon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.