Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT / KLUBRÁDIÓ
2019.01.17.
Fordulat a magyar-ukrán viszonyban: hazánk önként felajánlott Ukrajna fejlődéséhez csaknem 8 millió eurót az Európa Tanácsnak.
Ez az összeg az eddig összegyűjtött alap negyedét teszi ki, tehát jelentősnek mondható – tudjuk meg az Európa Tanács sajtóközleményéből. Az úgynevezett működési alap azt a célt szolgálja, hogy Ukrajna mielőbb felzárkózhasson az uniós normákhoz tekintve törvénykezését, intézményrendszerét, hogy megfeleljen a jogállami elvárásoknak, az emberi jogi és a demokratikus működési rendszer feltételeinek. Az önkéntes adományt az Európa Tanács állandó magyarországi képviselője ajánlotta fel.
A London School of Economics blogrovatában a népszuverenitás lassú magyarországi haláláról írt elemezést az Exeter Egyetem előadója, Lise Eshter Herman. Abból indulva ki, miért nem tud mit kezdeni az Európai Unió a magyarországi helyzettel, miért nem hatásosak az eddigi intézkedések. Hisz ha egy törvény nem felelt meg az uniós normáknak, illetve ha az Európai Bíróság, vagy akár a Velencei Bizottság górcső alá vett egy-egy jogszabályt, és annak módosítását megkövetelte, akkor a kormány többé-kevésbé igyekezett eleget tenni a kifogásoknak úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Idézhetjük a bírák nyugdíjaztatására hozott törvényt, amit ugyan részben megváltozott a Fidesz, de addigra már 200 új bírát is sikerült székbe ültetnie. A Fidesz-kormányzás rendszerét egészében kellene szemlélni, azt, ahogy a kisebbségekből még inkább zsugorodó kisebbséget teremt, hogy közben még nagyobb többséget állítson a maga oldalára. Márpedig a kisebbségek elnyomásával – legyen az politikai párt, értelmiségi társadalom vagy a médiavilág – szép lassan a népszuverenitás elvét számolja fel. A folyamat lassú és megállíthatatlan a szerző szerint. Pontosabban békés úton visszafordíthatatlannak tűnik.
Ennél optimistább cikket írt az 1865-ben alapított, nagy tekintélyű amerikai The Nation folyóiratba Rosa Schwarzburg. Aki azt látja, hiába próbálta a kormány elhallgattatni a vele szemben kritikus fiatalokat - többek között a CEU elüldözésével -, pont az ellenkezőjét érte el, szolidaritásukat erősítve inkább összefogásra sarkallja őket. A szerző maga is a Szabad Egyetem mozgalom tagja, a CEU tanítványa, részt vesz a tüntetéseken, és mint írja, december közepére mozgalmuk tagsága elérte a 10 ezret. Nem adják fel küzdelmüket a despota-populista Orbán Viktor ellen. A Budapesten töltött egy év alatt arra kellett rájöjjön a szerző, hogy nemcsak a CEU sorsát pecsételte meg a despota rendszer. Hasonló sorsot szántak az Akadémiának, a CorvinusEgyetemnek, a tankönyvpiacnak, a kritikus médiának. Schwarzburg úgy érzi, 56 öröksége ébredt fel a fiatalokban, a mozgalmuk erősödik, már 15 ezren vannak. Mert megtanulták, hogyan kell tervezni, szervezni és kivitelezni egy-egy tüntetést. Egyre többen kapaszkodnak össze szolidaritást vállalva egymásért. A munka törvénykönyve ügyében épp úgy, mint a közigazgatási bíróságok miatt. A szakszervezetek hozzák a tapasztaltságukat és jó szervezőkészségüket, az egyetemisták pedig heves fellángolásukat és tenniakarásukat. Készülnek a 19-i tüntetésre, de úgy látja, ennél talán fontosabb az, hogy országszerte ma már más a diskurzus egy kávézóban, kocsmában vagy akár otthon is. A CEU koporsójával indult ez a mozgalom, de ma már nincs gyászhangulat. Mert felcsillant a fény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.