Szerző: HEGYI IVÁN
2019.01.22.
A hazai átlagfizetés hússzorosát viszik haza a labdarúgó NB I-ben szereplők, akiknek pályán mutatott produkciója egyáltalán nem indokolja a kiemelt javadalmazást.
Leginkább a „döbbenetes” jelzőt olvastam azzal kapcsolatban, hogy egy múlt heti európai összeállítás szerint az NB I labdarúgói átlagban ötmillió forintot keresnek havonta. Magam nem lepődtem meg, több okból sem. Egyrészt Muszbek Mihály sportközgazdász már a múlt nyáron valószínűsítette: a hazai labdarúgás kétszáz legjobban fizetett emberét – játékost, edzőt, klubvezetőt – a középértéket tekintve 52,8 millió forinttal „dobják meg” évente, azaz csaknem négy és fél millióval havonta. Másrészt magától értetődik, hogy növekvő bevételek esetén emelkednek a bérköltségek is.
A bibi csak az, hogy a magyar labdarúgás szereplői nem piaci alapon tesznek szert mind nagyobb juttatásra. Az ősszel az FTC 10 999-es nézőátlaga nyomán 2863-ról 3068-ra emelkedett az itthoni első osztály látogatottsági középértéke, de mondani sem kell, a jegyekből származó summa pusztán a töredéke a költségvetésnek, ahogyan az ajándéktárgyakból, de még a túlárazott tévébevételekből származó jövedelem is. A pénzügyi kigömbölyödés alapja az állami szponzoráció, ennek tulajdonítható – nem feltétlenül köszönhető –, hogy a fizetések mind magasabbra szöknek, a részarányuk már a bevételek 63 százalékát teszik ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.