NYOLCSZÁZEZER ALKOHOLISTA VAN AZ ORSZÁGBAN, ÉS A GYEREKEIK LESZNEK AZ UTÁNPÓTLÁS

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2019.02.09.

Bajzáth Sándor tizenöt év szerhasználat után állt rá a felépülés útjára, hosszú rehab és évtizedek óta, máig tartó önismereti munka nyomán ma már ő segít súlyos függőknek és hozzátartozóiknak. Mégsem dőlhet hátra, mert a függőség élethosszig tartó figyelmet igényel - és ez jól is van így. Interjú.


Addiktológiai konzultáns, és felépülő függő, írja a honlapján. Felépülő, nem pedig gyógyult, vagy exfüggő? Teljesen meggyógyulni nem lehet, de könnyebb ma tisztának lenni, mint öt éve?

Felépülni lehet, meggyógyulni a szónak abban az értelmében, ahogy egy influenzából vagy egy lábtörésből, nem. És igen, öt év után könnyebb tisztának lenni, mint az elején. Azt szokták mondani, hogy az a fontos, hogy a telefonom közelebb legyen, mint az első adag alkohol vagy drog, ami szimbolikusan azt jelenti, hogy ha sóvárgásom van, akkor fel tudjak hívni egy hozzám hasonló józan függőt, akinek tudok ventilálni a problémáimról ahelyett, hogy a pohárhoz nyúlnék. Én húsz éve nem drogozom, több mint tizenhat éve nem iszom – és könnyű nem inni meg nem drogozni. De úgy indultam, hogy huszonhét hónapig voltam egyhuzamban rehabon zárt intézetben, és annak az eleje nagyon nehéz volt. Bár a rehabon könnyű nem inni, már eltekintve az elejétől a fizikai megvonással, ami kemény, de az elmúlik. Sok függő azzal hárítja a leszokást, hogy „az elvonást nem lehet túlélni”. Ez hülyeség, nagyon nehéz, kínkeserves egy hét-tíz nap, de ez abszolút túlélhető. Nem ez az igazi nehézség, hanem ezt követően megtanulni józanul élni, mert a pszichés függőség megmarad. Ha csak a fizikai elvonás lenne, akkor nagyon egyszerű volna a leszokás, mert tíz nap szenvedést bárki kibír, aki komolyan gondolja. Főleg olyan körülmények között, ahol kap ebben orvosi segítséget, ne deliráljon az illető, de a fizikai elvonás elmúlta után már semmiképpen nem gyógyszeres kérdés a felépülés.

Az ön függőségében mi hozott fordulópontot annak idején?

A mélypont, a teljes fizikai-lelki ellehetetlenülés és a lassú lelki halál. Nagyon sok dolgot használtam, napi több gramm heroint, plusz kokaint, gyógyszereket, metadont, naponta átlagban vagy tízszer szúrtam magam. Aztán egy számomra hiteles ember, felépülő függő, a megfelelő időben a megfelelő helyen a megfelelő dolgokat mondta, vagyis, hogy menjek rehabra, mert beledöglök. Lehet, hogy ha egy évvel hamarabb látogat meg és mondja, elküldöm, de a teljes tehetetlenségnek azon a pontján bejutott, amit mondott, mert olyan állapotban voltam, hogy annál már tényleg bármi jobb lett volna, két év békaügetés is. Semmi életem nem volt már, rendőrségi ügyeim voltak, heroint árultam, elmentem taxival a bolgárokhoz, otthon pakettoltam, naponta kétszer kimentem valamelyik térre, kiosztottam, egyébként meg egy fotel előtt térdelve szurkáltam a nyakamat...

ITT OLVASHATÓ