Szerző: Határátkelő / Tamás
2019.07.22.
Tamás Oxfordban él és munkájából adódóan napi szinten dolgozik együtt muszlim kollégákkal. Megírta saját, személyes tapasztalatait arról, milyen velük együtt dolgozni. Ezek persze egyetlen ember benyomásai, ezzel együtt is érdekesek lehetnek 2019 Magyarországán.
„A történet a magyar politikai propaganda és a határzár előtt kezdődött. Megérkeztem Angliába és két hónapnyi alkalmi munka után végre rábukkantam egy ígérkezőnek tűnő, részmunkaidős álláshirdetésre.
Bár az angolom szinte nulla volt, jelentkeztem. Volt valamiféle állásinterjú, és mivel nagyon kellett az ember, nem sokat válogattak - másnap kezdtem.
Reggel megérkeztem, és egy multikulturális csapatban találtam magam. Két bangladesi, egy elefántcsontparti és egy indonéz kolléga várt. Együtt kezdtük el első hivatalos munkanapomat Angliában.
Az évek alatt a két bangladesi és az indonéz munkatárs megmaradt, s pár hónapra beugrott dolgozni egy nigériai, egy nepáli és egy brazil is, aztán két éve érkezett egy algériai katolikus és még egy bangladesi, akik ma is velem dolgoznak.
Magyarországon ma érzékeny téma a bevándorlás kérdése, ezért gondoltam, beszámolok, milyenek is a muszlimok a mindennapokban.
A muszlim vezetés elől menekültek
Időközben, ahogy fejlődött a nyelvtudásom, kiderült, hogy az indonéz és az algériai munkatárs tulajdonképpen az országuk muszlim vezetése elől menekültek ide – igen, ők egy nagy csoportot alkotnak a Brit-szigeteken, mint üldözött keresztények.
Most a bangladesi muszlim munkatársaimról írom le tapasztalataimat: hogyan fogadtak, hogyan viszonyulnak hozzám, mint keresztényhez, de ejteni fogok pár szót a hitükről, vallásosságukról és a mindennapjaikról is.
Vallásuk a szunnita irányzathoz tartozik. Ezek a sorok a ramadán idején íródnak, amit ők kőkeményen tartanak. Egy hónapon át, reggel fél négytől este fél kilencig nem esznek és nem isznak; az alkoholt, dohányzást és kábítószerezést kizárják az életükből. A Saría törvényei szerint élnek, de betartják a helyi törvényeket is.
Hitükről nem szívesen beszélnek nekem. Próbáltam faggatni őket, főleg miután az egyik kollégám egy súlyos műtét után elment Mekkába - kíváncsi voltam nagyon mi volt ott, de nem mondott semmit. Ha kérdeztem, csak mosolygott. A másik kolléganőm súgta meg, hogy egy hétig imádkozott Mekkában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.