Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.09.07.
Hazudni kell uram, tér a lényegre a férfi, aki megszólított a bolt bejáratánál. Ismer látásból, mondja, ő is itt szokott vásárolni, ahol én. Nem látszott bolondnak, nem tűnt térítőnek. Tanár volt valamikor, mondja, mintha kitalálta volna, hogy min gondolkodom. Papíron még most is az, de már senkit nem akar megtanítani semmire. Egyszerűen túl akarja élni azt, ami most van, meg azt is, ami ezután jön. Ez az ő összes vágya.
Ő azt hitte, nem most, hanem évekkel ezelőtt, akkor még, amikor sokan mások is sok mindenben hittek, hogy nem kell többet hazudni. Eltitkolni, hogy mit gondol az ember.
Az a legrosszabb uram, hogy megszoktuk, és már fel sem tűnik, hogy milyenek lettünk. Mi itt, ebben a szomorú, leharcolt országban, gyógyíthatatlanok vagyunk. Túl régen van a méreg a szervezetünkben, több már bennünk a beteg sejt, mint az egészséges. Megszoktuk, hogy alakoskodni kell, néha még szégyelljük is magunkat, amiért gyávák vagyunk, mert ezt legalább nem vették el tőlünk.
Szabadon szégyenkezhetünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.