Szerző: HERSKOVITS ESZTER
2019.10.26.
Müller Péter Sziámi sokarcú személyiség, stílusosan mondva: több húron játszik. Most úgy érezte, eljött egy újabb összegzés ideje. Október 29-én az Erkel Színházban, gyermekkorának fontos helyszínén lép fel nagyon sok baráti vendéggel. Mi is összegeztünk: életművéről, hitről és kultúrát leuraló hatalomról is beszélgettünk vele.
– „Egész életemben csak azt csináltam, ami történt velem” – így összegezte eddigi pályafutását egy interjúban. Mit mondjak, jó sok minden történt önnel.
– Sugallatos életet élek, valóban. Ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy mindig is azt csináltam, amit szerettem, és azokkal, akiket szerettem. A hangsúlyok olykor-olykor eltolódtak valamelyik egyéb tevékenység javára, de a dolgoknak mindig is volt egy közepe, mégpedig az, hogy elsősorban költő vagyok.
– És ezenkívül nagyon sok minden más: színház- és filmrendező, francianyelv-tanár, a Baltazár Színház színésze.
– De voltam már szerkesztő, lektor, újságíró, író is. Elvégeztem a bölcsészkart, és úgy döntöttem: mindent kipróbálok, amit ilyesmi végzettséggel lehet. Emellett jártam filmrendező szakra is a Színművészetin. Imádtam a filmkészítést, mert az csupa lehetőség. Az egészen elszállt fikciótól a dokumentumfilmig bármit lehet alkotni. Tarr Bélával osztálytársak voltunk, hozzá hasonlóan bennem is megvan a szociális érdeklődés. Több, köztük néhány cigányokról szóló dokumentum- és játékfilmet is készítettem, ezeket aztán rendre be is tiltották.
– Térjünk vissza a dolgok közepére, a költészetre. Az biztos, hogy az ön szövegeit nem kell dallammal megsegíteni, anélkül is megállnak. A Dalszövegkönyv 1980–2005 összegyűjti ugyan ezeket, de klasszikus verseskötettel még nem jelentkezett. Miért nem?
– Egészen kiskoromtól kezdve verseket írtam, mindig is költő akartam lenni. Weöres Sándor a család jóbarátja volt, állítólag nekem írta a Bóbita egyes részeit. Elvittek hozzá, és tetszettek neki a verseim, ezért ő meg elvitt Kormos Istvánhoz. Nagyon jó mentorkörnyezetben lehettem volna tehát költő, de másképp alakult. Először jött a filmezés, aztán meg a rock ’n’ roll. Nem bánom, hogy így alakult. Majd ha egyszer úgy érzem, szusszanni kéne egyet, megnézem, hogy összegyűlt-e már egy kötetre való vers.
– Talán ezeknek a szövegeknek is köszönheti, hogy ön sosem kopott ki az alternatív zenei szcénából, miközben alter zenekarok jöttek-mentek az elmúlt évtizedekben. De ezt ön tudja a legjobban, hiszen a Sziámi AndFriends a hatodik sikeres együttese.
– Pedig – noha nem hiszek a véletlenekben – valamennyire véletlenül kerültem bele ebbe a rockzenei világba, és azóta is makacsul részt veszek benne. Felkértek, hogy írjak szöveget egy zenekarnak. A szövegek elkészültek, de az énekes – aki a barátom, Menyhárt Jenő – hiába küzdött velük. Azt mondta, ez ilyen hamar megtanulhatatlan. Így jött az ötlet, hogy én énekeljem el. És így jött az URH, az újabb kaland. Ezekből a kalandozásokból áll össze az életem. Mindegyik én vagyok. Ugyanolyan önazonos módon éltem meg az URH-t és a Sziget Fesztivált, mint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált, amelynek szintén alapítója vagyok. Vagy azt az időszakot, amikor az Operaház stratégiai igazgatója voltam. Ezek nálam nem egymást kizáró őrületek, minden összefér. Nem „vagy-vagy” ember vagyok, hanem egy „is-is” ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.